5. fejezet

Csodásan indult a reggelem Tae Yang mellett. Tényleg olyan volt számomra, mint a felkelő nap. Néha kicsit szégyenlős, de volt egy kicsit rossz fiús oldala is, főleg, mikor táncolt. Visszaérve a városba kiraktam a lakásuknál. Ahogy kiszállt széles mosollyal búcsúzott, kalimpálva a kezeivel. Hazaérve, apa a kanapén ülve várt rám. Nem ment be dolgozni. Tudtam, hogy egy újabb vihar van készülőben. Próbáltam elsurranni a háta mögött, de rám szólt.
- Hol voltál egész éjszaka? Ami a legjobban érdekel, hogy kivel voltál, mert biztosan nem Woo Shin-el.
- A barátaimmal voltam.
- Ülj le. – utasított, s választás híján, leültem. – Nem tudom, kik azok a barátok, de ne hanyagold el Woo Shin-t. Ő lesz a férjed. Mikor foglalkozol vele már rendesen?
- Apa… - nyeltem le a férj szót. – Nem akarok feleségül menni hozzá.
- Hja! – ordított rám, mire összeszorított szemekkel rezzentem össze. – Mi az, hogy nem akarod? Egy éve jegyesek vagytok. Már így is sokat vártam erre az esküvőre.
- De miért kell huszonhárom évesen férjhez mennem egy olyan emberhez, akit nem szeretek? – szájaltam vissza.
- Majd, ha felmutatsz valamit, akkor dönthetsz, de amíg nem, addig azt csinálod, amit én mondok. – kiabálta. A szemeim megteltek könnyel.
- Elhiheted, hogy el fogom érni, hogy dönthessek a saját életemről. Nem fogok egy olyan házasságba belépni, ami alapból halálra van ítélve. – felálltam, meghajoltam, hogy megadjam a tiszteletet és felmentem a szobámba. Forrt a vérem a dühtől, ezért felhívtam egyetlen cinkostársamat Gun Mo-t, hogy Mr. Tanaka ügyében beszéljek vele. Gun Mo a bátyám legjobb gyerekkori barátja, vele együtt az enyém is. Egy számítógép zseni, plusz bármit ki tud nyomozni, amit csak akarok. Csak benne bízok meg, mert olyan hűséges, mint Hachi, a kutya. Még a bátyámnak se mond el semmit, ha azt a lelkére kötöm, és én minden alkalommal meg is teszem. Az egész ügy titokban ment, hogy még véletlenül se derüljenek ki a terveim. Bármennyire utáltam a papírmunkát, vele együtt ezt az egész üzleti életet, piszkosul értettem hozzá, fiatal korom ellenére. Ismerd meg az üzlettársad gyenge pontját, valamint tudj meg róla minél többet, akkor sikeres lehetsz. Gun Mo elmondta, hogy Mr. Tanaka imádja a szép, dekoratív lányokat, ezért lezuhanyoztam és olyan ruhát kerestem magamnak, ami előkelő, de szexis és megmutatja a lábaimat. Egy szürke egybe ruhát vettem fel, ami elég rövid volt, nem mertem volna benne lehajolni, de jól állt rajtam. Kissé húztam a számat, hogy ezt kell tennem, de a céljaim fontosabbak voltak az erkölcseimnél. A hajam, laza hullámokba rendeztem és magamra tettem egy kis sminket is, bódítóan vörös rúzzsal. Még én is meglepődtem magamon, mennyire másképp festek így. Kapóra jött a találkozó. Üzlettársam, alaposan végigmért és bár az apám lehetett volna, de folyamatosan bókolt nekem. Amíg elérem a célom, addig nincs semmi bajom vele. A saját pénzem tettem kockára mindezzel, de tudtam, hogy ha ezt megnyerem, akkor egy lépéssel közelebb leszek a célomhoz. Minden áron meg akartam nyerni magamnak. Különböző üzleti ágakba fektettem be. Mr. Tanaka egy étteremlánc fejese, s igen mogorva ember, aki mellé még makacs is. Mindene a pénz, na meg a szép lányok, annak ellenére, hogy felesége és két gyereke is van, akik velem egykorúak.

A találkozó kissé elnyúlt és már nagyon kellett sietnem a stúdióba, hogy a megbeszélt időpontra odaérjek. Még megálltam a kávézóban és mindenkinek vettem kávét kárpótlásul, amiért késtem. Átöltözni sem volt időm, csak felkaptam a csomagtartóból a futós ruhám és rohantam be. A napszemüvegem se tudtam levenni, annyira teli volt a kezem. Berohantam az ajtón.
- Bocsi srácok, hogy késtem. – tipegtem be teli kézzel. Lehajtottam a fejem, hogy kilássak a napszemüveg mögül, mindenki csak bámult, még Ah Ra is. Kicsit közelebb mentem hozzájuk, senki nem segített volna, pedig látták mennyire teli van a kezem, végül letettem mindent az asztalra. Megráztam a fejem, mert az egész arcomat beborította a hajam, de leesett a szemüvegem. Már épp fel akartam venni, mikor Tae Yang hirtelen rám kiabált.
- Várj! – pattant fel és odafutott. Elfordított fejjel guggolt elém és gyorsan felkapta. – A tükör… - súgta. – Ha felveszed… - kezdte, kissé belepirulva, én meg csak vigyorogtam.
- Jaj, de lovagias vagy. – súgtam én is. – Nem először viselek ilyen ruhát. Képzeld el, hogy végigautóztam a városon, megebédeltem az üzleti partneremmel, bementem kávéért, idejöttem és senki nem látta meg a bugyimat. Most sem szándékoztam megmutatni. – az arca hirtelen lett vörös és fújt egy nagyot csípőre tett kézzel. –Zavarba hoztalak? – vigyorogtam rá még mindig.
- Ahhhh, nem. – hazudta.
- Mit suttogtok ott? – kérdezte Hwi Young nagy lelkesedéssel az arcán.
- Csak azt mondtam Tae Yang-nak, hogy nem fogom… - nem tudtam folytatni, mert Tae Yang befogta a számat. – Most nézd meg a kezed. – emeltem fel a kezét, hogy lássa, a rúzsom nyoma ott maradt a tenyerén. Dörzsölni kezdte.
- Mi ez a ruha rajtad? – kérdezte vihogva a barátnőm. Odafutottam hozzá és leguggoltam a lehető legnőiesebben. – Megvan a Tanaka szerződés. – emeltem pacsira a kezem.
- Hogy csináltad?
- Nem látszik? –álltam fel lehúzva a szoknyám. – Kihasználtam a gyengéit.
- Azt látom. Mindenki téged bámul. – végignéztem a többieken, csak csendben bámultak végig rajtam. Vállat rántottam, nem foglalkozva vele, annyira fel voltam dobva, hogy nem érdekelt.
- Hoztam kávét. – tipegtem vissza az asztalhoz és felvettem őket, majd szép sorban kiosztottam.
- Köszi angyalom. – vigyorgott fel rám Hwi Young.
- Angyal? – guggoltam le elé. – Nem vagyok angyal, az ördöggel cimborálok. –fogtam meg az arcát és kissé megpaskoltam.
- Teljesen kész van. – nevetett fel Ah Ra. – Ő nem egy angyal, hanem maga az ördög ilyenkor. Túl sok adrenalin löketet kapott. – odaértem elé és átadtam neki a kávéját. – Sugar free?
- Igen. – mondtam kissé epésen. – Te meg a diétád… - beszéltem hozzá, s közben folyamatosan nyomtam a többiek kezébe a poharakat. – Még két kilót fogysz és eltűnik a segged.
- Te beszélsz? Nem tudom, hogy minek riszálod itt magad, mikor nincs is mit. – körözött a mellkasa körül. Lenéztem az enyémre, majd lebiggyesztettem a számat. Tae Yang vigyorgásból hangos nevetésbe váltott.

- Te meg mit vihogsz? – nyomtam a kezébe a kávéját.
- Sajnálom. – próbálta levakarni az arcára fagyott vigyort, de nem igazán sikerült neki.
- Mr. Tanakának tetszett. – nyújtottam rá a nyelvem.
- Egy cápa vagy. – jegyezte meg Ah Ra. – Hogy a fenébe tudtad megnyerni magadnak azt az embert? Bár ahogy látom, kitettél magadért.
- Ja, ideje is levennem ezt a farsangi jelmezt. – indultam ki az ajtón, felkapva a táskám, de elfelejtettem merre van az öltöző. Visszadugtam a fejem az ajtón. – Tae Yang? – hívtam az ujjammal, s már szaladt is. – Merre van az öltöző? - elmosolyodott és kinyitotta az ajtót, hogy megmutassa. Ahogy benyitottam egy félmeztelen srác állt velem szemben. Szememhez kapva rántottam vissza az ajtót. – OMO! Van bent egy férfi. – mutattam az ajtóra Tae Yang-ra nézve. – A férfi öltözőbe hoztál?

- Ez az egy van. – rántott vállat, majd kijött az ajtón az említett. Sűrűn kértem bocsánatot, kissé meghajolva. Tae Yang, csak elfordulva vakarózott.
- Maradj itt az ajtóban és senkit ne engedj be! –magamra rángattam szürke edző nadrágom, a szürke toppommal  és már ki is léptem az ajtón. Visszamentünk és elkezdtük a próbát. Most az egész csapat összeállt. Eddig még nem látták a táncot, de muszáj volt összerakni. A tánc és a dal arról szólt, hogy szenvedélyesen szeretek valakit, de mellette ott van egy másik férfi is, aki próbál megnyerni magának. Ezt a férfit játszotta el Ro Woon. Az első részt és a refrént össze akartuk már kapcsolni, hogy legalább a fele legyen teljesen összerakva.
A zene elindult, Tae Yang állt a központban, mögötte az összes fiú táncolni kezdett, én pedig vártam a belépőmre a sarokban. Négy kecses lépéssel mentem Tae Yang mellé és minden elkezdődött. Úgy fel voltam pörögve, hogy a kelleténél jobban bele tudtam magam élni az egészbe. Tae Yang is sokkal felszabadultabb volt, ahogy látta rajtam, hogy végre élvezem az egészet. A koreográfia még csak félig volt kész, de imádtam.
- Wow! – tapsolt barátnőm száj tátva. – Nem hiszem el, hogy ezt így összehoztátok. Mi n Hae, ha ezt tudná az apád… - nevetett, de én csak elhúztam a számat. – Mi több, ha ezt látta volna Woo Shin…
- Ez így nem jó. – nyávogott Hwi Young. – A második felében én akarok táncolni Noona-val.
- Azt már nem! – lázadt fel Da Won, farkas szemet nézve vele. – Ez akkor verseny lesz. – vigyorgott.
- Ne szívassatok már. – csaptam a combomra Tae Yang-ra nézve, aki csak ajkait harapdálva rántott vállat.
- Pepero game. – üvöltötte Da Won.
- Na persze! – tiltakoztam.
- Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz, ez a legjobb megoldás.
- Ja, de velünk mi lesz? – érdeklődött In Seong.
- Jó. – bólogattak egyszerre. – Akkor mindenki felírja a nevét egy cetlire és belerakjuk Zu Ho sapkájába. Kettőt húz ki Noona, és onnantól megkezdődik a harc.
- Ez most komoly? – néztem körbe, de akkor már mindenki írta a nevét a papírra, kivéve Jae Yoon-t, aki tartózkodott. Beledobálták a sapkába és jól megkavarták. Remegő kézzel nyúltam bele. Kivettem egyet és széthajtottam.
- Ohhh! – kaptam a fejemhez, ahogy megláttam a nevet.
- Na! Ki az? – kérdezték.
- A csókos szájú… - néztem a név gazdájára. Hangosan nevetni kezdtek, miközben In Seong magára mutatott. – Igen, te. - sétáltam zavartan a kijárat felé.
- Noona! Még egyet húznod kell. – visszasétáltam, de már tök mindegy volt, hogy kit húzok. Egyik se volt rosszabb a másiknál. A következő cetlit széthajtva még rosszabbul lettem. Mindenki engem bámult törökülésben várva, hogy kit fogok mondani. Nagyot sóhajtva leültem közéjük és Tae Yang-ra néztem, nagy szemekkel.
- Ah, ez nem ér! – lázadtak fel a többiek.
- Mindenkinek egyforma esélyei voltak. – válaszolta Tae Yang örülve.
- Muszáj ezt csinálnunk? Nem lehetne, hogy Tae Yang-al táncolok csak?
- Nem! – válaszolták kórusban. Ah Ra barátnőm és újdonsült barátja majdnem megpukkadtak a nevetéstől. Da Won már bontotta is a doboz pepero-t és átnyújtotta. In Seong izgatottan térdepelt le elém.
- Ah… komolyan. Miért pont ez a játék? Nem lehetne valami más? – inkább fel se tettem volna ezt a kérdést, mert a kórus ismét ugyanazt a választ adta. – Ha hozzámérsz, kinyírlak. – fenyítettem meg az előttem térdeplőt és  kivettem egy ropit a számhoz rakva. Nem is mertem odanézni. Szorosan csukva tartottam a szemem, de már éreztem, ahogy közeledik, kipattant a szemem és hümmögve próbáltam tiltakozni, jobbnak láttam, ha visszacsukom és vicsorítok. Épp hogy hozzámért a szája, így újra kinyíltak pilláim, óriásira tágulva. Óvatosan harapott még egy utolsót és vége volt. A megmaradt kis centis darabot tartottam a tenyeremben.
- Woah! Ezt nehéz lesz megnyerni, majdnem, hogy lehetetlen. – mondta Ah Ra.
- Te! Hozzámértél. – toltam le a nyakát behúzó fiút.
- Csak egy picit. – vigyorgott.
- Gratulálok In Seong, már is többet elértél, mint a vőlegénye egy év alatt. – nevetett Ah Ra. Bamba fejek pislogtak az arcomba.
- Igen, van vőlegényem. Nem téma, lépjünk tovább. – nem is kérdeztek, sokkal jobban érdekelte őket a játék további része. Tae Yang készülődött. – Ne nevess. – de csak még jobban nevetett és elfordított fejjel fújt ki egy adag levegőt.
- Ezt már In Seong nyerte Hyung. – cukkolta Hwi Young
- Ez csak egy játék. – nézett a szemembe. Két keze közé vette az arcomat, de újra tiltakozni kezdtem. Körülbelül három másodperc alatt vége volt, teljesen az ajkaimra tapadt, egy morzsát sem hagyva.
A számhoz kaptam és diadalittas arcát bámultam.
- Ő egy halott ember… - Ah Ra már jól ismert, tudta, hogy a reakcióm a pillanatnyi sokk után hangos lesz. Tae Yang előre menekült.
- Állj meg te kis majom. Hogy képzelted ezt?
- Nyugi, ez csak egy játék volt, nem tudtam volna másképp győzni. Egy másodperc volt az egész.  – emelte fel a kezét védekezően és még jól is szórakozott. Elfutott, de lekaptam a cipőmet és utána dobtam egy adag szitokáradat közepette.
- Na, Ő egy előkelő hölgy. – jegyezte meg barátnőm, és míg a többiek nevettek az egészen, én próbáltam vadul kalimpáló szívemet visszanyelni.