A munka végére megnyugodtam és megbeszéltem Jun-al, hogy
beülünk vacsorázni valahová. Feltépett sebeim több sebből véreztek, de
próbáltam megállítani az érzéseimet, nem azokra koncentrálva. Minden jó
ötletnek tűnt, csak ne maradjak egyedül a gondolataimmal. Gondosan bezártunk és
gyalog indultunk útnak egy közeli kifőzdébe. - Min Hae… - szóltak utánam, majd megfordulva a szívem újra ki akart ugrani a helyéről. Tae Yang várt rám a falnak dőlve. Úgy tettem, mintha nem hallottam volna és elfordulva tovább akartam menni, de elkapta a kezem. Érintése áramütésként suhant végig a testemen, így gyorsan kikaptam a kezem a szorításából. – Min Hae, kérlek…
- Noona, megvárlak a megbeszélt helyen. A szokásosat rendelem. – futóléptekben hagyott magunkra munkatársam, hiába próbáltam utána szólni, már nagyon messze járt. Nem akartam egyedül maradni Tae Yang-al és vadul zakatoló szívemmel.
- Ő az új rajongód? – hangjában kellő mennyiségű szarkazmus érződött.
- Nem kell erre válaszolnom, hisz nem tartozok neked semmivel. – sóhajtottam lehunyt szemmel. – Mit akarsz Tae Yang?
- Én csak… - dadogta a szájába harapva zavartan. Ismertem ezt az oldalát, ilyenkor nem találja a szavakat, vagy nem meri kimondani.
- Sajnálod? – mondtam ki gondolatait végül. – Mit? Azt, hogy hazudtál nekem vagy azt, hogy kihasználtál?
- Nem használtalak ki Min Hae.
- Összetörted a szívem Tae Yang! – emeltem fel a hangom, majd a fejemet fogtam, amiért kimondtam ezt a mondatot. – Nincs már mit mondanom neked, hisz férjhez mentem. Boldog vagyok, remélem, hogy te is. – fordítottam neki hátat.
- Tudom, hogy nem mentél férjhez, különben sosem dolgoznál egy kávézóban. – ökölbe szorítottam a kezem és a szemeim is erősen szorítottam, majd hirtelen megfordultam:
- Igen, nem mentem férjhez, mondtam, hogy megcsinálom, hogy tarts ki, mert szabad leszek. Mindent érted csináltam, de félreismertelek. Sose gondoltam volna, hogy ennyire megbántasz majd. Igen, Jun… - mutattam a hátam mögé az említettre. – Ő udvarol nekem, virágot hoz, kedveskedik és romantikus, mégsem tudok benne megbízni miattad. – száját nyitva próbálta elmondani, mennyire sajnálja. – Ne mond, hogy sajnálod, mert úgyse hiszem el. Csak azért vártál itt cirka négy órát, hogy ezt elmond? Felesleges volt.
- Ennyire utálsz? – nézett szomorú szemekkel rám.
- Nem utállak Tae Yang, sose tudnálak utálni, mert a szívem egy része ott maradt nálad két hónappal ezelőtt, de ez nem jelenti azt, hogy szeretlek. Továbbléptem. – a nyár végi zápor ránk zúdította súlyos esőcseppjeit. Csak álltunk az esőben, arra a napra gondolva, mikor először találkoztunk. Nem tudtam eldönteni, hogy a sors, vagy a balsors vezette hozzám. Ennek az esőnek örültem, hisz cseppjei elvegyültek a könnyeimmel, eltakarva bánatomat. Letagadva az összes könnyemet hagytam magára, s egyenesen hazamentem. Zokogásom nem akart szűnni. Úgy éreztem két hónap után is, hogy nem tudok nélküle élni. Felmentem a szobámba és egy óra alatt sikerült úgy megnyugodnom, hogy úgy éreztem, minden rendben van. Becsaptam magam, de még így is jobb volt, mint örökké csak sírni. A telefonomat bámultam és a régi képeket néztem, amiket azalatt a kis idő alatt készítettünk, míg velük voltam. Szabad voltam, bár még soha nem voltam ennyire leláncolva érzelmileg. Elnyúltam az ágyon és a csend most sokkal fájdalmasabb volt, mint bármikor: Elköltöztem otthonról a saját lakásomba, de párszor már eszembe jutott, hogy lehet rosszul tettem.
A csendet most az ajtóm nyitása zavarta meg. Nem is foglalkoztam azzal, hogy ki jött, ugyanis csak két ember tudta a kódot. A bátyám, és Ah Ra. Utóbbi jelent meg az emeleti szobámban.
- Szia. Hogy vagy? – dugta be a fejét az ajtómon.
- Voltam már jobban is. – ültem fel a hajamba túrva.
- Beszéltél Tae Yang-al? –ült le mellém.
- Ühm… - hümmögtem egyet válaszként, míg barátnőm csak a fejét rázta.
- Még mindig nagyon szereted. – olvasta ki az arcomból az érzéseimet. – Akkor, miért nem mondod el neki? Ő is szeret…
- Kizárt! – csattantam fel mérgesen. – Nem fogom hagyni, hogy kihasználjon újra. Gyenge vagyok miatta.
- Min Hae, nem kell erősnek lenned. Már megnyerted a harcot. Ne légy ennyire makacs. Annyira ugyanolyanok vagytok ti ketten. – nevette el magát. – Elmondtam neki mindent Min Hae.
- Mi? – visítottam felpattanva az ágyról. Nem tudtam, hogy megfojtsam, vagy csak szimplán rugdossam meg szeretetből.
- Csak nézz ki az ablakon. – tolt az üveghez és elhúzta, hogy lenézhessek. Ott álltak mind a kilencen, a földön gyertyákat gyújtottak és Tae Yang egy gitárral és egy szál virággal a kezében nézett fel rám.
- Mit csináltok ti ott lent? – kiabáltam le.
- Gyere le Noona. – kiabálta fel Hwi Young, de Ah Ra már húzott is lefelé egyenesen a kapu elé. Tae Yang idegesen vigyorgott a többiekre hátra, akik kezükkel legyezve haladásra buzdították. A gitártokba tette a virágot, megköszörülte a torkát és pengetni kezdte a gitárt. Soha nem láttam még olyan zavarban, mint akkor, ahogy énekelni kezdett. A hangja remegett az izgalomtól, de hamar belejött és a szemembe nézve énekelte el az érzéseit. Arra kért, bocsássak meg neki, mert nagyon szeret, szemeimbe könnyet csalva ezzel. Figyelmesen hallgattam, amit énekel, míg a többiek ringatóztak a dallamra a háta mögött és megfordították a táblát a kezükben, amire a „Szeretlek” felirat volt felírva. A dal végén csak álltam ott, egy szó sem jött ki a torkomon. Nem tudtam, hogy előre lépjek, vagy hátra.
- A mi részünknek ezzel vége. Megnézzük a házat. – indult előre Ro Woon, majd a többiek is követték, egyedül hagyva minket. Felvette azt az árván hagyott vörös rózsát és némán nézett rám. Mindketten kerestük a megfelelő szavakat, de nem találtuk. Végül megszólalt:
- Nem tudom, hányszor mondjam el, hogy mennyire sajnálom, amit mondtam, de hidd el kérlek, még soha senki iránt nem éreztem ilyet. Nem tudtam feldolgozni, hogy elveszítettelek. Nem akartam végignézni, ahogy máshoz mész feleségül. Nem tudtam szembenézni az apáddal, mert attól féltem, hogy sokkal rosszabb lesz. Megláttam az összetört autódat aznap és minden bátorságom elszállt. Tudom, hogy gyáva dolog volt tőlem, de nem tudtam, hogy mit tehettem volna. Azt láttam a legjobbnak, ha megutálsz, de nem tudok ezzel a gondolattal élni. Nem akartam, hogy utálj, mégis egész jól elszúrtam. Annyi mindenről fogalmam sem volt. Kérlek, ne haragudj! – lépett felém két lépést én meg egyet hátra. Ahogy felfedezte mozdulatomat, megtorpant. Hirtelen zúdította rám az érzéseit, amivel nem tudtam mit kezdeni. Keze élettelenül lógott az oldalán, nagyon elveszettnek tűnt, ahogy azt az egy szál virágot szorongatta.
- Miért nem tudtál hinni bennem? Összetörted a szívem, azokkal a szavakkal. Elhittem, hogy csak kihasználtál és sosem szerettél. Ebben a hitben élek két hónapja Tae Yang.
- Én meg abban a hitben éltem, hogy más felesége vagy, de mikor a cipőid kopogását meghallottam a kávézóban, hátranéztem, majd felpattantam, de te észre sem vettél, hogy ott vagyok. Végighallgattam a kigyúrt gyerekkel folytatott beszélgetésedet és olyan szomorú lettem, de mikor felkötötted a kötényed, rájöttem, hogy nem mentél férjhez, mert akkor soha nem engedné az a bunkó, hogy kávézóban dolgozz. Gyűrű nem volt az ujjadon, hiába mondtad, hogy férjnél vagy, új reményt kaptam és nem tudtam hazamenni, ezért vártam rád négy órán keresztül, mert tudtam, hogy úgyse állnál velem szóba, ha visszamennék a kávézóba. – elmosolyodtam.
- Féltékeny vagy Jun-ra?- vigyorogtam rá.
- Nem csak rá, mindenkire, aki megközelít egy méteren belül. – hadarta aranyosan, majd mélyen a szemembe nézett:
- Nem tudok nélküled élni Min Hae… - először félve tette meg felém a lépést, attól tartva, hogy úgy fogok reagálni, mint az imént. De ahogy látta, hogy kezeimet tördelve állok egy helyben, odafutott hozzám és az ajkaimra tapadt. Hosszú csók volt, amiben újra fellángolt kettőnk között a szerelem tüze. Megkönnyebbülve sóhajtottam az ölelésében, majd átnyújtotta a rózsát.
- Köszönöm. – öleltem át a nyakát újra. – Megvicceljük a többieket? – bólintására, az ajtóig vezettem. – Várj itt és két perc múlva gyere be. – adtam neki puszit, majd a rózsámat is a kezébe nyomtam. Bementem bánatosan a nappaliba, s minden szem rám szegeződött.
- Hol van Tae Yang? – futott elém Hwi Young.
- Elment… - súgtam megjátszva magam.
- Noona! Te nem láttad, mennyit sírt, a könnyeiből haltenyészetet lehetett volna nyitni. Miért nem tudsz neki megbocsátani? Nem bírom nézni, ahogy szenved miattad. – nem tudtam tovább megjátszani magam, csak vigyorogtam, míg Tae Yang be nem lépett, egyenesen barátjához, akit átölelve nyugtatott meg.
- Nagyon jó barát vagy Hwi Young. – mondtam neki, miközben átöleltem Tae Yang derekát hátulról. Mindenki nagyot sóhajtott. – Izgultatok értünk?
- Nagyon! – kiabálták.
- Minden rendben. Ugye? – néztem barátomra, aki kissé bólintva hátranézett, így tudtam neki adni egy gyors puszit.
Reggel Tae Yang mellett ébredtem, úgy érezve, hogy minden rendben és innen már csak jó dolgok várnak ránk. A konyhába mentem, egy csésze kávéért és bevittem a mélyen alvó fiúnak. Ahogy megérezte az illatát mocorogni kezdett, kinyitotta a szemét és rám mosolygott.
- Jó reggelt. – ült fel kómásan. – Ha megittam elmennék zuhanyozni. Nem bánod? – megráztam a fejem és kihúztam az ágyból. Lomhán lépkedett el a fürdőig, majd hallottam, ahogy pár perc múlva megengedi a vizet.
Kiszaladtam a bögrével a konyhába, s azt terveztem, hogy csatlakozok hozzá, de nyitódott az ajtó. Megálltam a fürdőszoba ajtóban, s vártam, hogy belépjen vendégem.
- Oppa? – léptem el az ajtóból ijedten.
- Jó reggelt. Apa meg akarta nézni a lakást, így megálltunk, mielőtt bemennénk a céghez. – jelent meg mögötte apám. A babszem a fenekembe ragadt, fogalmam nem volt, hogy mi lesz a következő pár percben, ha meglátja Tae Yang-ot. Imádkoztam, hogy ne jöjjön ki.
- Vendéged van? – kérdezte apám a zuhany hangját hallgatva.
- Ahh… - vakartam meg a tarkómat. – Csak Ah Ra itt aludt. – hazudtam.
- Értem… - mondta dörmögő hangon. Apa szétnézett a lakásban, míg én jelbeszéddel mutogattam a bátyámnak, hogy vigye innen felmenőnket, mert nem Ah Ra van a fürdőben.
- Apa, mehetünk? El fogunk késni a munkából. – esett le bátyámnak, s karon fogta apát.
- Én vagyok a főnök, akkor megyek be, amikor én akarok. – húzta ki a karját, s Tae Yang pedig kilépett az ajtón. Lefőttem, mint a kávé, ahogy apám ránézett vizes hajú barátomra.
- Üdvözlöm Ah Ra- si. – bólogatott csípőre tett kézzel. Tae Yang nem tudott elmenekülni apám elől, és sajnos én sem.
- Apa… - kezdtem volna, de feltartotta a kezét csendre intve.
- Üdvözlöm! Yoo Tae Yang vagyok. – hajolt mélyet, hangja kissé katonás lett, amin majdnem elnevettem magam, de inkább visszafojtottam.
- Ezért költöztél el? – nézett rám apám, míg én vadul ráztam a fejem.
- Az nem úgy van apa. Ez nem az, aminek látszik. – futottam mellé, nyomomban Tae Yang-al.
- Üdvözlöm. – nyújtott kezet barátom. Apám egy pillanatig nézte a kezét, majd kezet fogtak. Kissé megkönnyebbülve mosolyogtam, de nagyon zavarban voltunk.
- Egy kérdésem van! – mondta még mindig Tae Yang kezét szorítva. – Szereted a lányom, vagy csak szórakozol?
- Nem szórakozom Uram! Szeretem a lányát. – válaszolta.
- Reméltem, hogy ezt válaszolod. – fordult meg és elindult a kijárat felé, de visszafordult. – Min Hae, az Ő szemében legalább látom, hogy őszinte. – mutatott Tae Yang-ra. - Csak ezért fogadom el, s mert tudom, hogy te is szereted. Mutasd be édesanyádnak is, este várlak benneteket vacsorára. Ne késsetek el. – lépett ki az ajtón. A levegő egyszerre szakadt fel belőlünk.
- Ijesztő… - jegyezte meg barátom idegesen, de én csak nevettem. Tudtam, hogy innentől kezdve tényleg minden rendben lesz.
- Ha nem veszel el feleségül, téged kinyírnak. – öleltem át a nyakát és vizes tincseivel kezdtem el játszani a tarkóján.
- Nem lesz baj, ha a jövőben feleségül veszlek. – mosolygott rám és megcsókolt.
Azt hittem, hogy az élet nagyon kegyetlen hozzám, hogy az a sorsom, hogy örökké elnyomásban éljek, de most szabadabb vagyok, mint valaha és szabadon szerethetem Őt egy életen át. Soha nem tudjuk, mikor változik meg a sorsunk, mert az esős napok is elmúlnak egyszer, s kisüt a nap.
- VÉGE-
Kedves Olvasó!
Köszönöm, hogy velem tartottál a végéig és megtiszteltél azzal, hogy elolvastad a történetem. Nagyon hálás vagyok és megköszönném, ha pár sorban leírnád a véleményed. Köszönöm szépen. -Minnie-
Köszönöm, hogy velem tartottál a végéig és megtiszteltél azzal, hogy elolvastad a történetem. Nagyon hálás vagyok és megköszönném, ha pár sorban leírnád a véleményed. Köszönöm szépen. -Minnie-






