18. fejezet

A napok túl gyorsan teltek és nem tudtam, hogy mit tehetnék a holnapi nap tartandó fotózás ügyében. Tae Yang elvette a figyelmem. Semmi másra nem tudtam koncentrálni, s bár kétségeim voltak afelől, hogy sikerrel jár a tervem, de úsztam a boldogságban. Az autóban ültünk, egy olyan helyre tartva, amiről csak én tudtam. Volt egy saját házam, amit arra az estre vettem, ha rosszul alakulnának a dolgaim. Leállítottam az autót a kis utcában egy kétszintes, fehérre festett kis ház előtt. Már nagyon rég voltam itt, pontosan akkor, mikor berendeztem a saját ízlésemre.
- Ne haragudj, lehet kicsit poros, már nagyon rég voltam itt. – ütöttem be a kódot, majd kinyitottam az ajtót. A nappalim nem a szokásos módon volt berendezve, inkább hangszerekkel töltöttem meg a teret, mint szekrényekkel és értéktelen porfogókkal. A fal letisztult fehérre volt festve, fekete bútorokkal és hangszerekkel.
- OMO! – futott a nappali közepére és izgatottan vizsgálni kezdte a zongorát a középpontban. – Tudsz zongorázni? – nézett rám érdeklődően.
- Zongorázni, gitározni és dobolni. – bólintottam, elcsodálkozó arcát nézve. – Apa szerint olyan hangszeren kellett tanulnom, ami hozzájárul a művelődésemhez, de titokban gitározni tanultam, majd a középiskolában tanultam meg dobolni, hogy idegesítsem vele a szüleim. – nevettem, miközben felvette a gitárt és leült vele a fekete, bőr kanapéra. Gyönyörű dallamokat csalogatott elő a gitárból. Leültem a zongorához és hallgattam, ahogy játszik, de rövid időn belül abbahagyta és rám mosolygott. Lerakta maga mellé a gitárt és a fejével intve hívott maga mellé. Az ölébe ülve, átkarolta a derekamat és mélyen a szemembe nézett. Barna szemeiben ott volt az egész világ.
- Ha álmodom, nem akarok felébredni… - suttogtam neki, miközben széles mosollyal adott csókot ajkaimra.
- Egyedül vagyunk itt? – arcából kiolvastam a gondolatait, ezért kissé megütöttem a vállait.
- Mire gondolsz, te kis piszok. – vigyorogtam rá.
- Semmi rosszra… - döntött le a kanapéra, majd felém kerekedett. A szenvedély gyorsan öntött el minket, de a telefonom csörgése megint megzavart minket. Kapálóztam alatta, hogy elérjem az asztalon lévő telefont, de nem hagyta, csak folytatta tovább, amit elkezdett.
- Fel kell vennem. Lehet, hogy fontos. – sóhajtva rogyott a mellkasomra, míg nekem sikerült elérnem a készüléket.
- Igen? – vettem a fülemhez a telefont.
- Min Hae! Benne leszünk a TV-ben! –ordította Ro Woon a telefonba.
- Tényleg? – nyomtam meg Tae Yang mellkasát, hogy fel tudjak ülni.
- Egy óra múlva kezdődik az adás, ahol megtudjuk, hogy bejutottunk vagy sem. Le fogják vetíteni a videónkat.
- Ez remek. A próbateremben találkozunk fél óra múlva. Muszáj együtt megnéznünk. – mikor megszakítottam a vonalat kettőnk között, izgatottan néztem Tae Yang-ra.
- Levetítik a videónkat. Olyan izgatott vagyok.
- Én is, hidd el. – vigyorgott, így felálltam és a kezemet nyújtottam felé.
- Van még egy kis időnk, megnézed a szobámat? –pirultam el a kérdésben. Megfogta a kezem, felállt, s az ölébe kapott. A fejemmel mutattam az irányt, a szobámba. Lábával becsukta az ajtót és egyedül maradtunk. Az idő túl gyorsan elrepült, oly annyira, hogy már késésben is voltunk. Kézen fogva rontottunk be a többiekhez.
- Hol voltatok? Mindjárt kezdődik. – ripakodott ránk Hwi Young.
- Ne kérdezd inkább. – lökte meg Da Won.
- Ennyire átlátszóak vagyunk? – súgtam Tae Yang-nak.
- Ezek szerint… – mosolygott rám csillogó szemekkel, leülve a többiek mellé és a laptopot kezdtük el bámulni. Ah Ra vigyorogva lökött oldalba, én meg csak a számat harapdáltam zavartan. A műsor elkezdődött, és ahogy néztük a versenyzőket, kezdtünk aggódni. Rengeteg tehetséges csapat szerepelt, de csak öt juthatott tovább. A mi videónkat nézve mindenki feszülten bámulta a monitort. Táncunkat látva, rájöttem, hogy vonzódásunk egymás iránt, még a médián keresztül is átsugároz. Tae Yang megfogta a kezem, így rögtön felnéztem rá. Apró, lágy mosolyt láttam az arcán, egy szerelmes fiú tekintete volt. A vállára hajtottam a fejem és úgy néztem tovább. Az eredményhirdetésnél, mindenki állva izgult és vártuk a grafikont megjelenni. A csapatunk neve a Horizont Dance Team felirat ott díszelgett a többi név között. A várakozás idegtépő pillanatai után a nevünk az első helyre kúszva dobta ki a legmagasabb szavazati arányt. Egy pillanat néma csend után, felfogtuk, hogy első helyen jutottunk tovább, így kitört belőlünk az öröm. Tae Yang felkapott és megpörgetett örömében.
- Köszönöm. – nyomot csókot a számra, majd szorosan átölelt. A feszültség, ami hónapok óta nyomta őt, kiszabadult, megkönnyebbült, ahogy mindenki más is. Sóhajtozva nyúltak el a földön, majd felpattantak és meghajoltak előttem egy hangos „Köszönjük” ordibálása közepette. Nem csak nekem szólt, hanem Tae Yang-nak is, aki sikeresen végigvezette az egészet. Egy lépéssel közelebb az álmaikhoz. Az én álmom itt állt előttem és csak néztem barna szemeit. A telefonomért nyúltam és felvettem.
- Min Hae, azonnal gyere haza! - ordította bátyám a telefonba. Kinyomtam és idegesen néztem a többiekre.
- Mennem kell. – rohantam volna, de Tae Yang elkapta a kezem.
- Mi a baj? – aggódó tekintetére nézve elfogott a sírás.
- Nem tudom. Valami baj van, de nem tudom, hogy mi. Majd hívlak. – adtam neki gyors puszit és rohantam haza. Apa rögtön kijött, ahogy leállítottam a motort. Kipattantam a volán elől.
- Mi a baj apa? – Idegesen jött az autóm felé egy ütővel. Ahogy odaért, óriásit csattanva törte be a szélvédőt és tovább püfölte az autómat, teljesen tönkretéve. Sikolyom betöltötte az utcát.
- Apa! Ne! – próbáltam megállítani sírva. Az összes ablakot betörve adta ki a dühét, majd eldobta a keze tartalmát és karon ragadt.
- Te szégyentelen! –ordította. – Mit csinálsz te? Mit mondtam neked? – húzott be a házba.
- Apa, ne! – kiabáltam, míg anya próbálta megállítani a bátyámmal az oldalán. – Kérlek apa! – sírtam, míg a nappali közepére húzott.
- Láttalak a TV-ben! Mit csinálsz azzal a fiúval? Mik ezek a képek? – dobta nekem a fotókat Tae Yang-ról és rólam. – Egy hét múlva lesz az esküvőd! Mit képzelsz magadról?
- Apa, kérlek, szeretem őt!
- Kizárt! Te Woo Shin felesége leszel, addig viszont nem hagyhatod el a házat. Megértettétek? – nézett a családom többi tagjára, akik némán bólintottak.
- Apa, ne tedd ezt velem. Megölsz ezzel. Nem szeretem Woo Shin-t és megütött engem. Tényleg ezt akarod?
- Ne hazudozz nekem tovább! Semmi hasznodat nem veszem. – a szavai nagyon bántottak, de a reményeim, kezdtek teljesen eltűnni. Nem láttam értelmét vitatkozni. Csak sírva térdepeltem a szoba közepén.
- Inkább meghalok, de akkor sem fogok így élni. – rohantam fel a szobámba és rögtön Tae Yang-ot hívtam. De nem tudtam megszólalni.
- Min Hae? Mi a baj?
- Tae Yang… Sajnálom. – súgtam. – Nem tudom megakadályozni az esküvőt, de nem akarlak elveszíteni.
- Mi történt? – kérdezte, némi csend után.
- Apa, tud rólunk…
- Elmegyek hozzátok Min Hae. – tette le a telefont és hiába próbáltam hívni, nem vette fel. Jó pár perc után az ablakon keresztül láttam meg, ahogy kiszáll a taxiból és idegesen járkál a ház előtt. Tenyerem az ablakra tapadt, ahogy felnézett az ablakomba. Sírva hívtam fel.
- Tae Yang, megoldom, esküszöm, hogy nem engedlek el. – néztem sötét alakját az utcai lámpa alatt. – meg fogom csinálni, kérlek, higgy bennem. Tudom, hogy nehéz…
- Szakítsunk Min Hae… - súgta leszegett fejjel.
- Mi? – azt hittem, hogy rosszul hallok, de letette a telefont és elment. Rohanni kezdtem, nem foglalkozva semmivel. Pánik, félelem és sírás járt át. Hiába próbált anya megállítani, mezítláb rohantam az utcára és futottam utána.
- Tae Yang! – ordítottam. Megtorpant, de nem nézett hátra. – Ne tedd ezt kérlek. Szeretlek!
- Hazudtam neked… Végig hazudtam. Nem szeretlek Min Hae, csak vágy volt, aminek vége.
- Mi? – a füleim hallották, de az elmém nem fogta fel a szavait. – Hazudsz! – ordítottam. - Nézz a szemembe és úgy mond! – megfordult és végignézett rajtam.
- Ne találkozzunk többet. – a szívem meghasadt, nem bírtam könnyek nélkül átvészelni ezt az egészet. A szívem végül megkövült és próbáltam magam tartani.
- Mikor rám néztél, mikor velem voltál, akkor egy szerelmes férfi tekintetét láttam a szemeidben. Tudom, hogy nem mondasz igazat. Biztos, hogy ezt akarod? Soha többet nem fogjuk egymást látni. Nincs több esély számunkra. – olyan erősen markoltam a mobilom, hogy azt hittem kettétörik a kezemben. Habozva, de megszólalt:
- Sajnálom. Hazudtam… Sok boldogságot neked. Élj jól és boldogan. – hangja bizonytalan volt, de fájdalmas szavai a szívembe karcoltak. Egy hang sem jött ki a tokomon, csak néztem, ahogy hátat fordít és ütemes léptekkel magamra hagy. Lábaim nem tudtak tovább tartani, összeomlott a világ körülöttem. Hosszú percekig ültem az utcán sírva, mígnem bátyám fel nem húzott onnan.
- Menjünk haza Min Hae. – olyan voltam, akár egy élettelen baba.
- Semminek nincs értelme már. Most már akár férjhez is mehetek. Oppa, kérlek, ne kerülj olyan helyzetbe, mint én. Harcolj azért, akit szeretni fogsz. Kérlek, ígérd meg nekem, hogy megteszel mindent.
- Min Hae… Megígérem neked, hisz te is megtettél mindent.
- Nem volt elég… - hajtottam a fejem a mellkasára, míg át nem ölelt, vigaszt nyújtva.

A szobámba kísért és lefektetett az ágyba.
- Nem tudom nézni, hogy ez történik veled. – telt meg könnyel a szeme.
- Oppa, azt hiszem, hogy mindenkinek megvan a sorsa ebben a világban. Nekem talán ez a sorsom, de minden rosszat, amit most átélek, jóként fogom visszakapni az élettől. Most már csak ebben hiszek. Köszönöm, amit értem tettél, azt hiszem, hogy aludnom kell a holnapi nap előtt. – fordultam az ablak felé. A hold erősen bevilágított az ablakomon keresztül, megtöltve fénnyel a szobámat, mikor bátyám lekapcsolta az égőket. Arcomon néma könnyek folytak le a párnámra, míg hangos zokogásom el nem fojtottam beléjük. Nem tudom meddig sírhattam, csak reggel arra ébredtem, hogy fáj a fejem. A tükörbe nézve, még sose voltam ilyen rossz állapotban. A szemeim olyan duzzadtak voltak, hogy alig látszott a szemem. Hideg vízzel próbáltam vörös szemeimet enyhíteni. A telefonom vadul zenélt, s a kijelzőn Ah Ra neve díszelgett. Felvettem, de nem szóltam semmit.
- Min Hae! Mi történt? Tae Yang… - félbeszakítottam a mondatát.
- Nem akarok róla tudni semmit. Ma lesz a fotózásom, mennem kell készülődni.
- Férjhez mész? Megteszed? Min Hae, ne csináld!
- Ma a parkban lesz a fotózás, ha szeretnél velem egy közös képet, akkor várlak teljes harci díszben, tizenegykor. Szia. – tettem le és visszamentem a fürdőszobába, hogy lemossam magamról a múltat.