17. fejezet

Gyorsan végeztem a munkával és próbáltam nem összefutni Woo Shin-el, vagy épp apával. Hazamentem, hogy át tudjak öltözni a próbához.
- Min Hae! – kiabált utánam anya, mire gyors hátraarcot vettem fel, hogy el tudjak menekülni, de nem sikerült. – Min Hae! – kiabálta idegesebben.
-A francba... – suttogtam. – Oh, igen anya? – ért utol, mire megfordultam.
- A szobádban van az esküvői ruhád. Próbáld fel.
- Most? – kérdeztem fintorogva.
- Lányom, nem értelek. Woo Shin olyan jó ember. Miért tiltakozol ennyire?
- Ha te azt tudnád… - morogtam az orrom alatt. - Anya, nem szeretem Őt. Másba vagyok szerelmes.
- Min Hae! – fogta meg erősen a karom. – Apád, ha megtudja, akkor bajban leszel.
- Mit kellene tennem anya? – ráztam a fejem keserű mosollyal nézve rá. – Tudod, hogy mennyire próbáltam beleszeretni Woo Shin-ba? Nem ment és már nem, hogy megszerettem, hanem megutáltam egy életre, és ha csak ezt a két hetet tudom eltölteni azzal, akit szeretek, akkor is meg fogom tenni, mert nem akarok semmit sem megbánni. Miért nem tudsz támogatni anya? Tényleg ilyen életet szánsz nekem? – nem tudott mit mondani, csak nézett rám. Nem értette meg a helyzetemet. Sóhajtottam egy nagyot és elindultam a szobámba. A szekrényemen ott díszelgett kiakasztva egy óriási ruha, ami teli volt csillogó kövekkel. Anyának jó ízlése volt, s bár túlzásnak tartottam, de gyönyörű volt. Muszáj volt belebújnom, de nem voltam boldog. A méret tökéletes volt és nagyon is jól állt rajtam, de ha magam mellé néztem, nem Woo Shin-t képzeltem oda. Tae Yang mosolya jelent meg a szemem előtt, de képzelgésemet megzavarta anya, aki bejött az ajtón.
- Oh Istenem! Gyönyörű vagy Min Hae! Ez tökéletes! – tapsikolt. Piszok büszke volt magára, amiért tökéleteset talált. – Nem tetszik?
- Nagyon nehéz. Alig bírok benne mozogni.
- Majd megszokod. Csak azt az egy napot kell kibírnod.
- Mi lesz a többivel? Azt hogy bírom majd ki? – néztem le magamra, majd a tükörbe bánatosan és elkezdtem levenni a ruhát. Anya, meg se hallotta a kérdésemet. Olyan önzőnek tartottam őket. Reméltem, hogy a bátyámmal nem fog ilyen megtörténni, mint velem.
- Hová mész Min Hae? – nézte öltözékemet, ami rövid farmerből és egy pánt nélküli, kék toppból állt.
- Találkozóm van. Megengeded, hogy ebben a két hétben lássam még a barátaimat? Utána úgy se fogom.
- Igazad van, utána rögtön jön majd az unokám és nem sok időd lesz. – a gyomrom görcsbe rándult a szó hallatán. Nem fordultam meg, csak elindultam a stúdióba. Idegesen nyomtam a gázt és nem ment ki a fejemből anya utolsó mondata
  Sokkal korábban érkeztem a próbaterembe, mint ahogy meg volt beszélve, így senki nem volt bent. Bekapcsoltam a zenét, leültem a földre és a tükörnek vetettem a hátam. A térdeimre tettem a homlokom és próbáltam feldolgozni azt, amit hallottam. A hajamba túrtam és küldtem Ah Ra-nak egy üzenetet.

„Min Hae_ ( 13:35 PM)
Ah Ra, a szüleim unokát akarnak.
Ebből hogy fogok kimászni? Segíts!”

Alig, hogy rátettem az ujjam a küldés gombra, megállt felettem valaki. Felnézve Tae Yang mosolygott rám. Minden gondom elszállt, ahogy megláttam az arcát. Leguggolt elém és megsimította az arcom.
- Hiányoztál. – puha csókjától pillangók hada repdesett a gyomromban. Átkaroltam a nyakát és szorosan magamhoz húztam.
- Te is nekem. – úgy szorítottam, hogy sose felejtsem el ezt az érzést. Soha nem akartam elengedni.
- Baj van Min Hae?
- Ühm… Nincs – súgtam lágyan. – Táncolunk?
- Hát persze! – fogta meg a kezem és maga után húzott a terem közepére. Teljesen körbetáncolt, nagyon csalogatóan és kihívóan. Felnéztem a mennyezetre és nevetni kezdtem. Hozzám simult, majd megfogta a kezem és megpörgetett. Karba tette a kezét és várta, hogy válaszoljak a táncára.
- Csak figyelj. –mondtam és elindultam felé. A lehető legkihívóbb mozdulatokkal táncoltam neki mindent beleadva, de csak a száját tátotta, majd megharapta alsó ajkait. A tenyerem a mellkasára tettem és a falig toltam. A szájára leheltem a szavakat.
- Azt hiszed, hogy csak te tudsz így táncolni? – a bal térdem a csípőjének nyomtam, rögtön megfogta a lábam.
- Hol tanultad ezt? Eddig miért nem mutattad meg? – simított végig a combomon, hogy a derekamra vezesse a kezeit.
- Mit gondoltál? Ez egy privát tánc volt. Élvezted? – szája a füléig ért és meg akart csókolni, de kérdezni akartam tőle valamit, ezért a mutató ujjamat a szájára tettem. – Mikor kezdtél el szeretni Tae Yang? – kissé elgondolkodott, de rögtön adta is a választ:
- Amikor ott álltál az esőben, míg kicseréltem a kereket az autódon. Igazság szerint fogalmam nem volt, hogy kell csinálni, egyszer- kétszer láttam, de sose csináltam. – ölelte át a derekamat.
- Tényleg? – nevettem, míg Ő bólintott – Nem vettem észre.
- Amilyen ideges voltál, nem csodálom, hogy nem vetted észre a bénázásom.
- Nagyon menő voltál…
- Te meg gyönyörű. – mosolygott rám. – Bevallom, a lábaid miatt bénáztam annyit.
- Mondom, hogy láb fétised van. – nevettem el magam.
- Dehogy van, csak a tiéd tetszik ennyire. Az a szép, kerek anyajegy a lábad ujján…  Szexis… - pirult el kissé, ahogy lenéztünk a lábaimra, majd felmosolyogtam rá. Hirtelen csókolt meg, majd feltette ugyanazt a kérdést.
- És te mikor?
- Hmmm… Amikor felkapartál a földről és rám mosolyogtál, azt hiszem szerelem volt első látásra, csak nem jöttem rá azonnal. Te a lábamat szereted én meg a mosolyodat.
- Nem a lábad miatt szeretlek Min Hae. – nézett mélyen a szemembe, de megzavartak minket a többiek. Úgy váltunk szét, mintha közénk csaptak volna. Szerencsére semmit nem láttak meg a fiúk.
- Helló! –ordították egyszerre. Boldogan mosolyogtam rájuk.
- Akkor ma felvesszük az egészet? Készen állsz Min Hae? – kérdezte Ro Woon, miközben beállította a kamerát.
- Amennyire csak lehet.
 Sokkal nagyobb összhang volt köztünk, mint valaha bármikor. Végig mosolyogtunk és élveztük az egészet. Mindenki a legjobb formáját hozta, így elsőre sikerült felvenni az egészet. Ugrálva tapsoltam, mikor kikapcsolták a kamerát. Mindenkinek adtam egy pacsit, de mikor odaértem TaeYang-hoz, átöleltem és nagy mosollyal csókoltuk meg egymást, mindenki előtt. A reakció pont olyan volt, mint amilyet vártam. Sok értetlen fej és néma csend.
- Mi van? – tettem fel a kérdést Tae Yang ölelésében.
- Na végre. Már untam, hogy kerülgetitek egymást. – vigyorgott Da Won.  – Tae Yang olyan volt, akár a kifacsart citrom, pedig Ő mindig kedves és vidám. De az utóbbi időben barátom elég feszült voltál. – Tae Yang csak mosolygott és nem szólt semmit, a többiek pedig tapsolni kezdtek nekünk. Az ajtón berontott Ah Ra, de mozdulatai azt tükrözték, hogy már kora délután ivott.
- Ah Ra! – szakadtam el Tae Yang-tól és elé álltam. – Mi a baj? Miért ittál ennyit? – Csak nyíl egyenesen Jae Yoon-ra mutatott. Hátranéztem, míg az említett, csak vakarni kezdte a tarkóját. – Veszekedtetek?
- Hosszú… - kapta el Jae Yoon Ah Ra kezét és kifelé indultak a próbateremből.
- Min Hae! Ha a szüleid trónörököst akarnak, akkor csak rúgd tökön Woo Shin-t egy tűsarkúban és egy életre megoldod ezt a problémát. –kiabálta az ajtóból.
- Vigyed már Jae Yoon. – legyintettem a kezemmel, hogy siessenek. Tae Yang-nak láthatóan rosszul esett, amit kiabált. Nem tudtam, hogy mit mondhattam volna, csak a kérdőjeleket láttam mindenki feje felett. – Töltsük fel a videót. – indultam el a laptophoz és leguggoltam elé.
- Töltsétek már fel, addig a fiúkkal, elmegyünk, hozunk kávét. – a fejem az asztal széléhez nyomtam. Tudtam, hogy azért mennek el, hogy meg tudjuk beszélni Tae Yang-al a hallottakat. Megállt felettem, de nem akartam róla beszélni. Nem is kérdezett, csak várt, hogy megmagyarázzam.
- Ideadnád az adathordozót? – kértem, mintha nagyon fontos dolgot kellene elintéznem és egy percet sem várhat. Viszont Tae Yang nem tágított és az őrületbe kergetett a várakozásával. Nagy levegőt fújtam ki és kiegyenesedtem görbe testtartásomból.
- Ne akard, hogy megbántsalak. Elég, ha nekem nehéz.
- De tudni akarom. – válaszolta, én meg nem tudtam, hogy mi tévő legyek.
- Mit? – csaptam a combomra. – Hogy ma felpróbáltam az esküvői ruhám és anyám közölte, hogy unokát szeretne mihamarabb? – hadartam el, s amit láttam az arcán, az pont olyan volt, mint amit vártam. – Látod, muszáj, hogy mindent tudj? Nem elég, ha nekem fáj? – léptem elé és két kezembe vettem az arcát. – Nem fogok feleségül menni hozzá. Ha van ruha, ha nincs. Érted? – két kezem között bólintott egyet, de nem engedte, hogy megcsókoljam, csak elhúzta a fejét sértetten és elsétált mellőlem. – Nem hiszed el, hogy képes vagyok rá…
- Nem erről van szó. – túrt a hajába. – Mi van ha… Ismétlem, ha…  Nem tudod megakadályozni?
- Akkor nemet mondok, mikor megkérdezik. Akkor sem fogadom el. – magyaráztam, s tettem pár lépést felé. – Szeretlek Tae Yang. Meg fogom oldani.
- Mi lesz, ha megakadályozod az esküvőt? Apád soha nem fog engem elfogadni, azt fogják hinni, hogy csak a pénzed miatt vagyok veled. – megdöbbentem, hogy ez aggasztja.
- Soha nem gondoltam úgy, hogy azért vagy velem, mert aranyásó lennél. Hidd el, nagyon jól ismerem az olyan embereket és tudom, hogy te egy percig sem tartottál rá a vagyonra. Te nem ilyen ember vagy. Apát meg fogom győzni.
- Nem érdemellek meg Min Hae. Nem tudom neked azt nyújtani, amit Woo Shin tudna. – annyira megijedtem, hogy erősen megkapaszkodtam a karjában. Féltem, hogy meggondolja magát.
- Ugye nem akarod meggondolni magad. Tudom, hogy nehéz, de kérlek, tarts ki egy kicsit. – telt meg könnyel a szemem.
- Min Hae… Nem akartam meggondolni magam, csak aggódom.
- Tudom, én is. – sírtam el magam, de az ölelése megnyugtatott.
- Ne sírj, nem akarlak sírni látni. – simogatta meg a hátam, majd elszakadva tőlem, gyors puszit adott. – Töltsük fel a videót, a héten meg is fogjuk tudni, hogy bejutottunk-e az élő adásba. – törölte le az arcomat és megfogva a kezemet a laptop elé húzott. Sikeresen elküldtük az anyagot és leültünk a földre csendben.  Odabújtam hozzá és megfogtam a kezét, Ő pedig átkarolta a vállam. Tudtam jól, hogy vele szeretnék megöregedni, hogy az életem, a szívem örökké az övé. Elmélkedésemet a telefon csengése zavarta meg. Videó hívás Philiptől. Mosollyal az arcomon vettem fel, elszakadva Tae Yang-tól.
- Szia szépségem. Rég láttalak, hogy vagy?
- Jól vagyok Philip. Megkaptad a papírokat? – néztem mosolygós arcát, miközben bólintott.
- Meg bizony. – harapott a szájába örülve.
- Mr. Hwang elég befolyásos ember, a továbbiakban, szeretném, ha te tárgyalnál vele. Bár kicsit szomorú lesz, hogy egy pasi fog helyettem menni, de nekem randim van, szóval rád bízok mindent.
- Tudtam, hogy kivel kell társulnom. Elképesztő nő vagy! – vigyorgott, majd felhúzta az egyik szemöldökét. – De milyen randi? Megcsalsz? Ki a szerencsés?  Woo Shin, vagy az a fiú, akit láttam?
- Sokat kérdezel. – húztam fel az orrom. – Sose csaltalak meg Philip, hisz nincs közünk egymáshoz már. – nagy sóhaj hagyta el ajkait.
- Ez igaz… Gratulálok Min Hae. Remélem sikeresen megakadályozod az esküvőt, de ha nem, akkor leszek a tanúd. –nevetett.
- Menj a francba Philip, honnan tudod, hogy meg akarom akadályozni és, hogy nem Woo Shin-al vagyok?
- Ismerlek kedvesem. Régen minden mozdulatodat kiismertem. Úgy gondolod elfelejtettem? Már akkor mikor Jeju-n voltál láttam, hogy szereted azt a pasit.
- Ah… - jöttem zavarba, majd rögtön Tae Yang-ra néztem, aki nem igazán örült a beszélgetésnek. – Philip, Ő is hallja, ugye tudod?
- Tudom. – vigyorgott. – Ne hagyd elmenni kölyök, különben elrabolom.
- Hagyd abba, tudd, hogy hol a határ. – szóltam rá, mert láttam, hogy barátom idegesen mocorogni kezdett. – Rád bízhatom az üzletet? – bólintására én is bólintottam. - Mindenről tudni akarok. – tettem még hozzá.
- Rendben, majd még hívlak. Szia. – intett és kinyomta. Tae Yang nem szólt semmit, de nem is nézett rám. Megint nem tudtam, hogy mit mondjak.

- Most féltékeny vagy? – fogtam meg a kezét ártatlan arccal.
- Nem. – mondta egyszerűen, de az arca mindent elárult.
- A pofid elárul… - csíptem össze az arcát, de mérgesen elkapta a kezem. – Haragszol? – biggyesztettem le a számat.
- Igen! – vágta rá.
- Ne csináld, Philip csak barát.
- Most már! De nem az volt…
- Mi húzott fel ennyire? –néztem az arcát, miközben elkaptam ingjének gallérját és a szemeibe néztem.
- „ Régen minden mozdulatodat kiismertem kedvesem” – idézte fintorogva és kissé nyávogós hangon, amitől nevetnem kellett, olyan aranyosan utánozta. Puha puszit nyomtam a szájára, hogy megnyugodjon.
- Most már jobb? – néztem fel rá csillogó szemekkel.
- Ahhh, de felhúzott. – jól esett a féltékenykedése, hisz tudtam, hogy ez a szeretet és a féltés egy jele. Ennél jobban nem is vallhatott volna nekem szerelmet. A mellkasához bújtam és éreztem teste melegét, amitől megnyugodtam és boldogság járt át.