16. fejezet

Tae Yang-ról készült rajzom. -Minnie- :)

Ahogy elváltam Tae Yang-tól, beültem valahová meginni valamit. Teljesen mindegynek éreztem már, nem tudtam, hogy mit tehetnék, hisz annyira szerettem volna vele lenni, hogy majdnem beleőrültem.
- Ah Ra…- szóltam bele a telefonba, ahogy felvette. – Mit tegyek? Azt hiszem örökre elvesztettem őt. Annyira szeretnék vele lenni.
- Akkor menj és tedd azt, amit a szíved diktál Min Hae. Miért küzdesz ellene? Valld be neki, hogy mit érzel, és azután idd le magad a sárga földig. Ha csak két hetet lehetsz vele, akkor is megéri, hidd el. Ettől jobban nem fog fájni. – annyira igaznak éreztem a szavait, hogy rohanni kezdtem. Gyorsan leintettem egy taxit, elmondtam Tae Yang lakásának címét és kértem, hogy siessen. Tíz perc múlva már az ajtaján kopogtattam, s próbáltam az érzéseimet nem rögtön rázúdítani azok után, amit mondtam neki. Lehet el se fogom tudni mondani, de megpróbálom. Mindent arra tettem fel, hogy hogyan fog velem viselkedni. Jae Yoon nyitott ajtót.
- Szia. Tae Yang itt van? Beszélnem kell vele.
- Zuhanyozik, várd meg a nappaliban. In Seong, ma átugorhatnánk Da Won-hoz. Gyere.
- Szia Min Hae. – kapta fel In Seong a cipőit, miközben én levettem.
- Köszönöm. – néztem rájuk hálás szemekkel, majd becsukták maguk mögött az ajtót. Leültem a kanapéra és hátradőlve vártam. Kissé elszundítottam, s arra ébredtem fel, hogy valami eszméletlenül csípi a térdem.
- Auuu. – ültem fel fájdalmasan. Tae Yang a lábamat fogta és próbálta kitisztítani a felsértett térdemet.
- Ne kapálózz. – utasított, de rám se nézett. – Miért vagy itt Min Hae? – fogott meg egy másik vattacsomót és az arcom felé indult a keze. A szám sarkában lévő sebet próbálta ellátni. Némán néztem az arcát, szinte elvesztem a tekintetében. Megköszörültem a torkom. – Beszélni akartam veled. – dadogtam végül.
- Azt mondtad nincs miről beszélnünk.
- Azt azért mondtam, mert veled volt az a lány. – néztem félre elpirulva, mire felnevetett.
- Féltékeny vagy?
- Jae Yoon, mondta, hogy itt volt nálad. – tettem durcásan karba a kezem.
- Mi? – húzta össze a szemöldökét. – Nem volt itt.
- Azt mondta, hogy vendéged volt ma.
- Igen, az anyukám meglátogatott. – meglepettségemet nevetés követte, olyan nagy kő zuhant le a szívemről. Nagyon megkönnyebbültem, így óriási sóhaj hagyta el a számat.
- Nyomoztál utánam? – vigyorgott.
- Egy kicsit. – húztam el a számat bevallva az igazat, Ő meg csak tovább mosolygott fel rám, keze a combomon egy percre sem nyugodott meg. Ujjai táncot jártak rajta.
- Láb fétised van? – hajoltam közelebb hozzá, majd lepillantottam a kezére. Ahogy észrevette, gyorsan elkapta a kezét.
- Bocsi, észre sem vettem. – pirult el. – Miről akartál velem beszélni? – fogta meg a kis ragtapaszt és térdemre tette. Megfogtam az ingjének gallérját és játszani kezdtem a felső gombokkal.
- Ne csináld ezt. – kapta el a kezem, s a szemembe nézett. – Már nem tudom, hogy mit gondoljak, vagy mit tegyek, ha így viselkedsz. – lassan a mellkasára vezettem a kezem, hogy érezzem a szíve dobogását. Ugyanolyan heves volt, mint az enyém. Megfogtam a kezét és a szívemre tettem. Ahogy megérezte vad dobogását, összezárta az ujjait. – Ne csináld ezt… - ismételte.
- Én azt teszem, amit a szívem súg. Hát nem hallod? – néztem rá könnyes szemekkel. – Minden igaz volt, amit Woo Shin-nak mondtam Tae Yang. Majd megőrültem a gondolattól, hogy te és az a lány együtt vagytok. Nem tudom tovább titkolni az érzéseim. – a szemei rebegtek, ahogy rám nézett. Nem vett levegőt. Megsimítottam az arcát. – Vegyél levegőt Tae Yang. – hajoltam hozzá közel és puha csókot nyomtam a szájára. Nem reagált rá, csak kifújta az eddig bent tartott levegőt. Már azt gondoltam, hogy nem lett volna szabad kimondanom az érzéseimet. Megijedtem, ahogy nem reagált semmit. Hiába néztem rá hosszú pillanatokig, csak lehunyt szemmel térdelt előttem. Félrecsúsztam a kanapén és felálltam.
- Azt hiszem, hogy én hazamegyek. – indultam volna el, de felpattant és elkapta a kezem.
- Maradj itt. – nézett rám, majd magához rántott és megcsókolt. Olyan szenvedélyesen, amennyire csak tudott.
- Szeretlek. – súgtam, mikor szétváltunk. A homlokát az enyémnek nyomta és két keze az arcomat fogta. Átöleltem a derekát és magamhoz szorítottam. Tudtam, hogy mennyire megkönnyebbült.
- Azt hittem, hogy megőrülök Min Hae. Annyira szerettem volna veled lenni. Minden percben hiányoztál és azt akartam, hogy velem légy. Az egész világot láttam a szemeidben. Nem tudlak elengedni. Nem akarom, hogy más felesége légy. Mikor megtudtam, hogy kiküldték a meghívót, akkor teljesen összetörtem, de te bejöttél a szobámba, mintha mi sem történt volna. Mindig csak azt hajtottad, hogy barátok vagyunk és ez fájt a legjobban. – nézett a szemembe.
- Sajnálom. Annyira sajnálom. – sírtam el magam. – Nem tudtam mit tehetnék, nem akartalak megbántani, de lehet így is megfoglak. – Csak megcsókolt újra és újra, míg el nem ragadt minket a hév. Semmit nem bántam meg, amit tettem aznap éjszaka, mert szabadon szerethettem. Elrepített a csillagokig és felmelegítette fagyos szívemet. Soha nem voltam még olyan boldog, mint aznap reggel, mikor kinyitottam a szemem. Könyökölve támasztotta a fejét és engem nézett. A mosolya olyan vakító volt, hogy szinte bántotta a szemem.
- Csodás ez a reggel. – könyököltem fel és adtam neki egy puszit. A szemébe néztem és szavak nélkül is tudtuk, hogy mennyire szeretjük egymást. Bár az éjszaka számtalanszor hallottam a vallomását, akárhányszor mondta, mindig megdobogtatta a szívem.
- Szeretlek Min Hae. – tűrte a hajam a fülem mögé, majd elnyúlt a párnáján. Óvatosan felé hajoltam és megcsókoltam válaszolva a vallomására.
- Nagyon borzos a hajad. – nevettem fel, miközben megigazítottam a tincseket.
- Te csináltad… - vigyorgott.
- Bocsi… - pirultam el. – El kellene tűnnöm, mielőtt a fiúk hazaérnek. – másztam át rajta, de megállított, mikor áttettem rajta az egyik lábam.
- Jól áll rajtad az ingem. – simogatta meg meztelen combomat.
- Te telhetetlen vagy. – ütöttem meg a kispárnával, majd leszálltam róla.
- Nem tettem semmi rosszat. – ült fel pajzán mosollyal az arcán.
- De gondoltál… - hunyorítottam rá, miközben lazán bólogatott és a száját harapdálta. Épp a nadrágomba ugortam bele, mikor hátulról átölelt.
- Randizol velem délután vagy nagyon elfoglalt az üzletasszony? –megfordultam és a mellkasára tettem a kezem.
- Nem vagyok elfoglalt ma, de meg kell akadályoznom az esküvőt. Belehalnék, ha elveszítenélek.
- Nem csak te.
- Beszélek apával és pár dolgot még el kell intéznem Woo Shin-al kapcsolatban. Valamint ott van a délutáni próba is.
- Mi a terved?
- Meghiúsítottam Woo Shin egyik üzletét, valószínűleg ma reggel úgy háborog, akár a tenger. Apám találkozni akar egy befektetővel, csak nem tudja, hogy az valójában én vagyok. Ez pont jól jön nekem. Ha megtudja, akkor két dolog történhet. Vagy elismer engem végre, vagy rosszabb esetben ki se jöhetek a házból.
- Remélem, hogy nem az utóbbi. Őszintén megmondom, hogy nem gondoltam volna, hogy ennyi mindenre képes vagy.
- Nem látszik rajtam ugye? De képzeld el, hogy rengeteg üzletember akar a kedvemben járni és már becenevem is van. Én vagyok a csodás, de gyilkos természetű Szirén.
- Most azt akarod, hogy féltékeny legyek? – húzott magához közelebb, hogy testünk között egy leheletnyi rés se maradjon. – Elég féltékeny vagyok már így is. Ott van Woo Shin, aki gazdag és jóképű, Ki Kwang-ról nem beszélve, aki sztár és még férfi szemmel is azt mondom a nők álma. Én meg csak egy táncos vagyok… – elnevettem magam, ahogy láttam bánatos arcát.
- Te vagy a leghelyesebb az összes között. Woo Shin még csak nem is az esetem. Ki Kwang piszok jól néz ki ez tény, de ne legyen kisebbségi érzeted mellettük, mert hiába tehetős az egyik, a másik meg jóképű, én akkor is téged szeretlek. A te mosolyod a világon a legszebb, úgyhogy mosolyogj. – nyomtam csókot a szájára, de Ő telhetetlenül birtokba vette ajkaimat és visszadöntött az ágyra.
- Mennem kell. Nem érünk erre rá, mindjárt visszaérnek a fiúk. – lebiggyesztette ajkait bánatosan. Hátradöntött fejjel nevettem el magam, Ő meg a nyakamra tapadt. Halk sóhaj szakadt fel a mellkasomból, de muszáj volt eltolnom magamtól.
- Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de folytassuk ezt később. – mosolyogtam rá, s bár nem akart, de leszállt rólam és felsegített. Gyorsan belebújtam a blúzomba és összeszedtem magam a tükörben. – Haza kell mennem, mert így nem mehetek be dolgozni. – Az ágy szélén ült és merengve maga elé nézett. – Baj van Tae Yang? Min gondolkodtál el ennyire? – guggoltam le elé.
- Semmi baj. – tűnt el az arcáról az aggodalom, s felváltotta a mosoly. Magához ölelt és arcát a vállgödrömbe temette. Tudtam, hogy nem mond igazat, hogy bántja valami, de nem feszegettem a témát. Úgy gondoltam, hogy ha eljön az ideje, akkor el fogja mondani. – Délután elviszlek valahová. Írj, ha végeztél.
- Próba lesz, fel kell vennünk a videót. Szoros a határidő.
- Oh, tényleg. – mosolygott rám, miközben már a vállaimat fogta és a szemembe nézett. – Akkor ott találkozunk, és ha vége, akkor randizunk. Jó?
- Alig várom. – nyomtam csókot a szájára és rohantam is kifelé. Kikísért a ház elé és vidáman integetett, miközben elhajtottam a kocsival. A visszapillantó tükrömből végig néztem őt, ahogy zsebre dugott kézzel áll és várja, hogy leforduljak a sarkon. Gyorsan lezuhanyoztam, ahogy hazaértem és elkészülve már mentem is az irodába. Min Hyuk az asztalomnál ült és papírokat nézegetett. Mikor megláttam, hogy mi van a kezében, azt hittem, hogy rögtön infarktust kapok.
- Oppa, mit csinálsz? – kaptam ki a kezei közül a titkos papírjaimat. – Ezek nem tartoznak rád, hogy nyitottad ki a fiókot?
- Ezek a te dolgaid Min Hae? Mik ezek? Apa háta mögött tevékenykedsz? Ha megtudja, akkor véged van! Azt akarod, hogy kitagadjon? Mi a fenét művelsz? –állt fel és rám nézett. – Min Hae? Mi történt az arcoddal?
- Oppa, ha elmondom neked, akkor megtartod a titkom? Mindent tudni akarsz? De akkor vállald a felelősséget és ne mond el senkinek. – semmi értelmét nem láttam már titkolózni, hisz látta a papírokat. Bólintására, tudtam, hogy megbízhatok benne. – Melyikre válaszoljak előbb?
- Mit csináltál az arcoddal?
- Woo Shin megütött… - rögtön elöntötte a méreg, s meg kellett fognom a karját, hogy ne csináljon jelenetet. – Tae Yang beverte már a képét.
- Hogy mert megütni az a szemét? – szorította össze a fogát.
- Megtudta, hogy szeretem Tae Yang-ot és, hogy együtt vagyunk.
- Mi? – lepődött meg. – Mit művelsz Min Hae!
- Szeretem őt, megyek a szívem után, ezért mindent megteszek, hogy megakadályozzam ezt az átkozott esküvőt. Ha kell, akkor becsapom apát és megvétózom Woo Shin összes üzletét, mint Szirén.- annyira megdöbbent, hogy le kellett ülnie.
- Azt ne mond, hogy te vagy a Szirén.
- Teljes életnagyságban. – vigyorodtam el, végigmutatva magamon.
- Ennyire szereted Tae Yang-ot? Apa soha nem fogja elfogadni ugye tudod? Ezzel Ő is tisztában van. Nem hiszem el, hogy ennyi mindent elértél egyedül. Hogy csináltad?
- Évek óta rá vagyok kényszerítve Oppa, de csak mostanában kezdtem el mozgósítani magam. A Mr. Tanaka-val való találkozásom rádöbbentett, hogy képes vagyok rá. Aztán Philip-el is társultam és most Mr. Hwang építészmérnökkel kötöttem szerződést, ellopva Woo Shin elől az üzletet. – testvérem hangosan felnevetett.
- Azt hiszem, hogy neked kellene örökölnöd a vállalatot. – rázta a fejét mosolyogva. – Ez hihetetlen.
- Nem, nem veszem át az üzletet. Bár mindig itt leszek, de ha megnyerem a legnagyobb csatát az életemben, akkor kiszállok az üzleti világból és nem élek tovább így.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Én csak Tae Yang-ot akarom. Semmi mást, ezért segíts nekem Oppa.
- Mit tehetnék én ezek után? – tárta szét a kezét.
- Ha eljön az idő, akkor állj mellém, addig viszont tartsd titokban a dolgaimat.
- Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ennek a vége, de nem sok jót sejtek. – indult ki az ajtómon.
- Meg tudom csinálni. – szóltam utána.
- Ha te nem, akkor senki. – mosolygott rám a kilincsen pihentetve kezeit. – Legközelebb zárd be a fiókod. Nyitva volt.
- Köszönöm. – billentettem félre a fejem. – Bármikor nehéz helyzetbe kerülsz, én melletted leszek…