7. fejezet

A gépem landolt Jeju szigetén. Philip már várt rám, széles mosollyal az arcán. Mint mindig, most is szívdöglesztő volt. Fekete haja, kifogástalanul volt beállítva, tökéletesen kisportolt alkata és gyönyörű fekete szemei voltak. Figyelmesen elvette a poggyászomat, de előtte megölelt.
- Annyira jó látni. – jól esett az ölelése, vigaszt nyújtott, felelevenítve a régi szép időket. Három éve ismertem meg őt Washingtonban, amikor ott tanultam.  Philip és én egy csodálatos évet töltöttünk együtt, míg én véget nem vetettem a kapcsolatunknak. Szerettem őt, de a barátság sokkal erősebb volt bennem. Valahol mindig is szeretni fogom, hisz olyan dolgok fűznek hozzá, mint az első csók emléke. Nagyon megbántottam akkoriban, hisz tudtam, mennyire szeret, mégsem tudtam átadni magam neki teljesen. Az első szerelem mégsem alakult ki, pedig minden adott volt hozzá. Azt hiszem féltem átadni magam az érzésnek. Azóta nem igazán találkoztunk, csak néha napján beszélgettünk. Egy meleg, megnyugtató érzés kúszott rajtam végig, ahogy a karjaiban tartott. – Nem akarsz újra szeretni? Kezdjük újra.
- Philip…
- Tudom, hamarosan férjhez mész. – engedett el bánatosan. Az én arcom is szomorú volt, de nem mondhattam el neki, hogy mennyire szenvedek ebben a kapcsolatban. Hogy tehettem volna? Mikor elhagytam őt és egy ilyen ember mellett kötöttem ki. Gondolataimba mélyedve ültem mellette az anyósülésen. – Nálam alszol, vagy szállodában?
- Inkább szállodában.
- Gondoltam. Félsz, hogy nem tudsz nekem ellenállni.  – vigyorgott rám, ahogy én is zavaromban.  – Ezért előkészítettem neked egy külön helyet a közelemben. – bólintottam és az ablakon kibámulva vártam, hogy odaérjünk. Feldobtam a bőröndöm az ágyra, átöltöztem és már mentünk is a terepre. Philip főként építkezési projektekbe vett részt, most egy szállodalánc tervezetén dolgozott. A szálloda, ahol kiszálltunk hatalmas volt és gyönyörű. Parkosított részel a tengerre nézve. A megbeszélés alapján elég jó üzletnek gondoltam. Philipnek szüksége volt a segítségemre, ehhez, így kézfogásra emelve a kezem megegyeztünk a társtulajdonosságban.
- Amint visszaérek, elutalom az összeget. Mindent rád bízok, remélem, hogy jó lesz a közös munka. A papírokat küld át emailben.
- Köszönöm. – ölelt meg és elkérte a telefonomat. Felemelte, hogy képet készítsünk. – Ugye nem bánod? Szeretném ezt megörökíteni. - a vállára hajtottam a fejem és már meg is volt a közös projektünk első mozaik darabja.
- Mit csinálsz? – vettem volna el a mobilom, de csak pötyögött tovább.
- Kiteszem instagramra. – elkaptam a készüléket, de akkor már felrakta. Végül is nem bántam.

_MinHae_

 

Egy csodálatos kapcsolat kezdete. #love #business #couple 

Este elvitt vacsorázni, nagyon jól éreztük magunkat és mivel ma nem vezettem, megittam két pohár bort, amitől úgy aludtam, mint a bunda. Hajnalban arra keltem, hogy az ablakomat makacs esőcseppek kopogtatják. Fáradtan ültem fel az ágyban, fehér kis párnámat szorongatva és bámulva ki az ablakon. Hiányzott a napfény, s valahogy az első gondolatom Tae Yang volt. Tudtam, hogy hajnali hat óra van, mégis videó hívást kezdeményeztem.

„ Talán fel sem fogja venni. Nagyon korán van. Fel fogom ébreszteni.”

Már épp le akartam tenni, mikor felvette. Feje a párnáin nyugtatta és hunyorítva nézett bele a kamerába. Nagyon aranyos volt.
- Jó reggelt. Felébresztettelek.
- Neked is. Már épp kelni akartam. –súgta álmos hangon.
- Itt szakad az eső, látni akartam egy kis napfényt Sunshine Tae Yang. – mosolya széles volt, ahogy felült az ágyában. – Jó a hajad. Mint a felborzolt WC kefe.
- Ah… - túrt álmosan tincseibe, majd széles mosollyal nézett bele a kamerába. - Te se panaszkodhatsz, de reggel is szép vagy. – mosolygott még mindig, az én szívem pedig óriásit dobbant a hallottaktól.
- Korán reggel udvarolsz? Nem vagy semmi.
- Én csak azt mondtam, amit látok. –ásított nagyot. – Mikor jössz vissza?
- Úgy néz ki, hogy délben indulok is. Megkötöttem az üzletet.
- Ügyes vagy. Gratulálok.
- Köszi. – ahogy kimondtam már kopogtak is az ajtómon. – Gyere be. – kiabáltam. – Bocsi, lassan mennem kell.
- Jó reggelt szépségem. – lépett be Philip. – Kivel beszélsz? – hajolt a telefonba. – Oh! Pasizol? – biggyesztette le a száját, én meg eltoltam az arcom elől a fejét.
- Hello, Min Hae egyik barátja vagyok Yoo Tae Yang.
- Hello! –intett a kamerába. – Philip Kim vagyok Min Hae pasija.
- Na persze! Mássz ki az aurámból. – löktem le az ágyamról, majd a kamerába néztem. – Mennem kell. Este találkozunk? – bólintására integetni kezdtem és kikapcsoltam. Felálltam, ledobtam a telefonomat az ágyra és csípőre tettem a kezem. – Mégis miket beszélsz?
- Tetszik neked a srác mi?
- Nem erről van szó… - léptem el mellette.
- Ah… ismerlek már! Min Hae? Szereted egyáltalán a vőlegényed? Nekem nem úgy tűnik, mintha boldog lennél. Nem akartam megkérdezni, de az arcodra vannak írva a dolgok. Persze, én mindent ki tudok olvasni belőle, de ennek a fiúnak fogalma sincs róla, hogy vonzódsz hozzá. – kiabálta be nekem a fürdőbe, miközben én a mosdókagylón támaszkodva lepleztem valódi érzéseimet. Elővettem a fogkefém, hogy megmoshassam a fogam.
- Hagyj már! Mondtam már, hogy nem az van, amit gondolsz. Attól még, hogy helyes és gyönyörű a mosolya, nem arról van szó… Látnád a többi nyolc barátomat, akit Tae Yang által ismertem meg. Mindenki iszonyatosan helyes, mégsem vonzódom mind a kilenc fiúhoz. – motyogtam habos szájjal.
- De Ő más! Látom rajtad, hiába tagadod. – igaza volt. Tae Yang teljesen más volt, de hogy miben, azt nem tudtam volna megmondani.  Nem válaszoltam, csak előkaptam a ruháimat és újra bementem a fürdőbe. Még újra körbejártuk a szállodát, mielőtt indult volna a gépem és megebédeltünk. Kicsit elhúzódott a megbeszélés, úgyhogy rohannom kellett, hogy elérjem a járatomat.
- Örülök, hogy láttalak. Vigyázz magadra, remélem hamarosan találkozunk. – öleltem meg.
- Köszönök mindent Min Hae. Mielőtt elrohannál…- fogta meg a kezemet. – Csak annyit szeretnék mondani, hogy ne félj. – tudtam, hogy mire céloz. Azt akarta ezzel mondani, hogy ne essek kétszer abba a hibába, amin, együtt mentünk keresztül. Bólintottam és puszit nyomtam az arcára. Szemeiből kiolvastam, hogy még nem múltak el a régi érzései, vagy csak, így, hogy együtt töltöttünk egy kis időt, újra éli azokat a napokat. Rosszul éreztem magam miatta. Sajnáltam és ezzel a keserű érzéssel foglaltam el a helyem a repülőn.  Az út rövid volt, szinte fel sem tűnt. Kifelé sétáltam, magam után húzva a bőröndömet, mikor megláttam Ah Ra-t és a fiúkat. Rögtön Tae Yangot kerestem, de nem volt köztük. Nem kérdeztem meg, hogy miért nem jött ki elém, hisz már az is meglepetés volt, hogy a többiek ott voltak. Egyenesen a táncstúdióba mentünk, letettem a bőröndöm az ajtó mellé és benyitottam a terembe. Tae Yang táncolt, mint mindig. Nem vette észre, hogy bementem, ezért odafutottam hozzá és a hátára ugrottam. Láttam, hogy egyáltalán nem örül, hogy lát, így zavartan engedtem el a nyakát. Nagyon rosszul esett a fogadtatás. Nem jött ki a többiekkel és most egy mosolyt sem küld felém, úgy, ahogy szokott. Nem értettem. A többiek is befutottak, de Tae Yang csak a palackozott vizét kortyolgatta. Intett mindenkinek, majd a telefonjában kezdett el böngészni. Nem tudtam, hogy miért ilyen hideg velem, de nem erőltettem.
- Próbálunk ma? – tettem fel a kérdést, de Tae Yang-tól nem kaptam választ, ezért a többiekre néztem.
- Mehet, ha nem vagy nagyon fáradt.
- Fel vagyok pörögve. – válaszoltam mosolyogva.
- Láttam az instán… - harapott a szájába Ah Ra. Kérdőn néztem rá.
- Philip… - még mindig nem értettem ezért elővettem a telefonom, de közben Tae Yang viharzott el mellettem és kiment a teremből.
- Mi baja van? – kérdeztem, miközben a telefonomban böngésztem.
- Egész nap ilyen volt. – válaszolta Jae Yoon.
- Te jó ég! –kaptam a fejemhez. - Mi ez a kép a profilomon?  Philip, én… megöllek, esküszöm kiskéssel nyesem le rólad azt a nagy arcod. – bámultam a posztot és az alatta lévő mondatot. 

_MinHae_ 

A leghelyesebb Oppa. I love you darling! #love #morning #together 

- Nem te tetted ki? Azt hittem újra együtt vagytok.
- Dehogy! – tiltakoztam. – Philip hülye poénja. Mindegy, törlöm is. – nyomtam meg a törléshez szükséges gombot. – Szóval mi baja van Tae Yang-nak?
- Már így jött ki reggel a szobájából. – rántott vállat In Seong.
- Megkeresem… - indultam el az ajtó felé, de ahogy becsuktam magam mögött, már Tae Yang, ott is állt előttem. – Beszélhetnénk? Miért vagy ilyen? Megbántottalak?
- Nem.
- Már a hangsúly is durva, ahogy ezt mondtad. - ült keserű mosoly az arcomon.
- Sajnálom. – lépett volna el mellettem, hogy visszamenjen a terembe, de megfogtam a kezét.
- Mégis mit? Hogy nem köszöntél, mikor megjöttem? Vagy azt, hogy nem akarsz hozzám szólni? Mégis mit? Tudom, hogy valamivel megbántottalak, mond el, különben esküszöm, hogy megőrülök. – csak lefejtette a kezemet az övéről.
- Nem bántottál meg. Rossz napom van. – nyitotta ki az ajtót és otthagyott. Kezeim, tehetetlenül lógtak az oldalamon, csak álltam ott, úgy érezve, hogy keserves sírás kúszik fel a torkomon. Végül megfogtam a bőröndömet és szépen hazahúztam. Nem tudtam rájönni, még a zuhany alatt sem, hogy mit tettem. A forró víz égette a bőrömet. Nem tudtam elviselni a gondolatot, hogy elfordul tőlem. Kirohantam a kabinból, gyorsan magamra kaptam valamit és beültem az autóba vizes hajjal. Többször is próbáltam hívni, de nem vette fel. Kitettem az elakadásjelzőt, lehúzódva az útról. Felhívtam In Seong-ot.
- Szia. Ott van Tae Yang?
- Nincs, azt mondta lenéz a partra.
- Köszi. – nyomtam ki a telefont és visszakanyarodtam az úton. Nem tudtam belenyugodni ebbe a helyzetbe. Teljesen kétségbeestem. A folyónál kerestem, de nem találtam, ezért felmentem a hídhoz. Addig futottam, míg meg nem láttam.
- Hja! – ordítottam rá, hogy megforduljon. Ahogy rám nézett, meglepődött.
- Min Hae… Mit keresel itt? Miért vizes a hajad?
- Épp fürödtem, de nem tudtam nyugton maradni. Áruld el, hogy mit tettem. Nem bírom elviselni, ha elfordulsz tőlem. Te vagy az én napom. Miért teszed ezt velem?  Kérlek, mosolyogj rám. – bár habozva, de elmosolyodott, ez a mosoly viszont más volt, nem volt olyan, mint máskor.

„ Mit tegyek?”

Oda akartam menni hozzá és meg akartam ölelni, annyira vágytam rá, mint még semmi másra azelőtt. Viszont két lépés után rájöttem, hogy nem tehetem ezt vele. Nem zavarhatom össze a dolgokat, csak azért, mert szomorú vagyok. Ha félre értené, akkor nem tudnék többet a szemébe nézni, ezért nem hoztam magam kényelmetlen helyzetbe. Csak kétségbeesetten leültem a korlátnak támaszkodva.
- Meg fogsz fázni. – nézett le rám.
- Kit érdekel most ez?
- Engem. – guggolt le elém. – Eláruljak neked egy titkot? – csak némán néztem a szemeibe. – Egyszer, a stúdióba tartottam visszafelé, de borzasztóan szakadt az eső. – ült le mellém, miközben mesélt. – Elszaladtam egy lány mellett, aki épp a kocsija kerekét rugdosta, egy tűsarkú szandálban. Defektet kapott. – már emlékeztem rá, de nem hittem a fülemnek. - Azt gondoltam, hogy mivel ennyire szakad az eső, biztos, hogy nem fog útnak indulni, de elkezdte kicserélni a kereket. Visszafordultam, hogy segítsek neki. Teljesen elázott. A haja hullámokban tapadt királykék ingjére. Egy tócsában ácsorgott felettem, fázva. Emlékszem, hogy a lába ujján volt egy anyajegy, ami csak még szebbé tette lábait… - nevetett. –  Akkor jöttem rá, mikor bekötöttem a lábad, hogy te voltál az. – nézett rám mosolyogva. Nem hittem el, hogy Ő volt az, akinek akkor borzasztóan hálás voltam.
- Fekete pulcsi és kapucni volt rajtad. A tornacipőd teljesen elázott. Az eső annyira szakadt, hogy elmosta az arcvonásaidat, mikor megköszöntem a segítséged. Ne haragudj, hogy nem ismertelek fel.
- Nem haragszom, mert az arcodra én sem emlékeztem. – kuncogott.
- Csak a lábaimra? – csodálkoztam, mire felnevetett bólogatva. – Ezt bóknak veszem. –őszinte volt velem és ezt a mosolya is tükrözte, sokkal nyugodtabbnak éreztem magam, mintha egy nagy szikla gördült volna le a szívemről…