14. fejezet

Tae Yang elment és én egyedül vártam meg a hajnalt. Szomorú szívem, nem hagyott tovább aludni. Az ablakon bámultam kifelé és néztem a felkelő napot. A csengőhangomra lettem figyelmes. Felkaptam a szekrényről és beleszóltam.
- Remélem nem keltettelek fel, csak kérdezni akarok valamit.
- Igen Ah Ra? Kérdezz csak, ébren vagyok.
- Bárhogy ámíthatod a többieket, de én látom, hogy nem csak egyszerű barátok vagytok Tae Yang-al.
- Ne telefonon beszéljük meg. Azonnal indulok hozzád. – tettem le, majd pötyögni kezdtem egy üzenetet a bátyámnak.

„Min Hae_ (6:32 AM)
Nem kell értem jönnöd Oppa, mert
van egy kis dolgom, így már nem leszek itt.
Köszönök mindent. Otthon beszélünk.
Imádlak. - Min Hae”

Átöltöztem és felkaptam a kocsi kulcsaimat a szekrényről. Tudtam, hogy a fiúk azzal hoztak be tegnap este olyan gyorsan, és voltak olyan figyelmesek, hogy itt hagyták nekem. Mindent elintéztem a kórházban, amit kellett és már úton is voltam barátnőmhöz. Egy forró fürdőre vágytam és tiszta ruhákra.
- Mielőtt bármit is mondok, kell egy forró zuhany meg tiszta ruha. Hozz nekem valamit, amiben nem sülök meg. – rontottam be a fürdőbe és rögtön ledobtam magamról a ruháimat. Gyors zuhanyt vettem és már tekertem is magam köré a törölközőt.
- Megvan a ruha? – néztem ki az ajtón, mire barátnőm bedobott nekem egy szettet, ami egy fehér rövidnadrágból és egy ujjatlan kék felsőből állt. A felsővel még nem is lett volna bajom, de a nadrág, úgymond kicsit szűk volt.
- Nincs nagyobb gatyád? – léptem ki az ajtón a gombbal kínlódva. – Oh, Szia Jae Yoon. – intettem a kanapén ülő fiúnak. – Ah Ra, sokat fogytam, de nem a fenekemből. – vágtam bánatos fejet, majd beerőszakoltam a gombot a helyére.
- Min Hae? – szólított meg Jae Yoon, amire felemeltem a fejem. – Történt valami Tae Yang és közted?
- Nem. Miért? – biggyesztettem le a szám.
- Ma van egy fontos órája, de nem akar felkelni, azt mondta, hogy hagyjuk békén. Azt hittem, hogy valami történt köztetek.
- Mondtam már, hogy csak barátok vagyunk.
- Min Hae… - kezdte a fiú. – Régóta ismerem Tae Yang-ot. Téged nem, de őt igen. Valami nem kerek. – sóhajtva dobtam le magam a kanapéra. Nem tudtam, hogy mit mondjak nekik. Féltem, hogy vissza fogják mondani Tae Yang-nak.
- Jae Yoon, ha valamit elmondasz Tae Yang-nak abból, amit most mondani fogok, esküszöm, hogy megöllek. – fenyítettem meg, de Ő csak izgatottan várta, hogy mit fogok mondani. – Szóval az az igazság, hogy egy csókon kívül nem történt köztünk semmi. De ezt tudod, hisz In Seong-ot is megcsókoltam. Körülbelül ennyi történt. De… - tartottam szünetet. – Csak az én szemszögemből tudok nyilatkozni. Ha nem tudom megakadályozni az esküvőt, akkor nagyon megbántanám őt, így jobb, ha csak barátok maradunk. Hidd el, ezt Ő is tudja. – tettem aggódó vállaira a kezem. – Most pedig add ide a kulcsaid. Megyek és kiszedem a szobájából. Az is lehet a tegnapi randija miatt ilyen furcsa. Én is észrevettem tegnap. – nyújtottam a kezem a kulcsokért.
- Ki fog nyírni, hogy beengedlek.
- Voltam már a szobájában. – kacsintottam rá.
- Azt tudom… - nyomta a markomba a kulcsokat.
- In Seong ilyen pletykás? – fintorogtam rá.
- Ah, csak azt hiszem beléd szeretett, mikor meglátott.  – rántott vállat.
- Ugye, most ez vicc volt?!
- Nyugi. – nevetett fel hangosan, ahogy meglátta az arcomat. – Ők se hülyék Min Hae… Mindenki látja…
- Mégis mit? – tettem csípőre a kezem.
- Semmi ,semmi… - legyezett a kezével. -
- Jó, mindegy. – mondtam le róla és kisétáltam az ajtón.

A lakásban nagyon nagy volt a csend, feltehetően mindketten aludtak. Halk kopogást engedtem meg magamnak Tae Yang szobájának ajtaján. Bedugtam a fejem az ajtón óvatosan. A hasán feküdt, arccal felém. Elmosolyodtam alvó arcát látva. Leguggoltam, hogy jobban lássam.
- Hja… Kelj fel. – nyomtam meg az arcát, de csak morgott egyet és a másik oldalra fordult. – Kelj fel. – lökdöstem meg. – Menned kell. El fogsz késni. – meg se hallotta, amit mondtam, ezért rámásztam a hátára. – Kelj fel… - ismételtem, addig, míg fel nem emelte a fejét. Meglepődött, mikor rám nézett.
- Mit keresel itt? Mássz le rólam. – húzta volna a takaróját a fejére.
- Csak akkor, ha felkelsz. El fogsz késni.
- Nem lehetne, hogy békén hagysz végre? – kicsit rosszul esett, hogy ezt mondta, főleg a hangsúly miatt. Lemásztam róla és az ajtó felé indultam.
- Jól van akkor! Látom, tegnap nem egyenesen haza jöttél, hanem ittál és még mindig nem vagy józan. Engem nem érdekel, hogyha bunkó vagy velem, csak kelj fel abból a rohadt ágyból és mosolyogj. Mi bajod van? A randid volt rossz vagy miattam vagy ilyen? – hirtelen pattant ki az ágyból és ütemesen felém lépett. Az ajtónak szorított, két karja a vállam felett az ajtót támasztotta.
- Teljesen kikészítesz. Nem bírom ezt tovább. Hogy legyek nyugodt, ha folyamatosan a közelemben vagy és úgy jössz be a szobámba, mintha minden rendben lenne? Nem félsz?
- Mitől? – nevettem halkan. Idegesen borzolta össze a haját, még sose láttam ilyen feszültnek. Oda-vissza járkált a szobában.
- Én is férfi vagyok Min Hae. – kiabálta.
- Látom, ahogy azt is, hogy felébredtél, úgyhogy már mentem is. – fordultam volna ki az ajtón, de visszacsapta.
- Nem úszod meg ilyen könnyen. – rázta a fejét, bennem is egyre jobban felment a pumpa.
- Mi a franc bajod van? Azért jöttem ide, hogy megmaradjon az állásod. Ha férfi vagy, akkor viselkedj is úgy. Most nagyon gyerekes vagy.
- Lehet, hogy nyugodt a természetem, de meddig még? Meddig? Ha úgy viselkednék, mint egy férfi, akkor nem tudnál tovább mellettem maradni, amivel csak annyit érnénk el, hogy megszívatjuk a többieket. Ne gyere ide többet Min Hae. – az egész testem remegni kezdett az utolsó mondatától.

„Nem akar velem többet találkozni…”

- Jó, akkor ne találkozzunk többet, csak a próbákon. Amint felvesszük a videót, kilépek az életedből, ha ennyire nem tudsz velem egy levegőt szívni. Azt mondtad, hogy barátok vagyunk… De már látom, hogy naiv voltam. – kifordultam az ajtón és azt éreztem, hogy mélységesen megbántott. Tudom, hogy nem vagyok számára közömbös, hogy vonzódik hozzám és azt is jól tudtam, hogy küzd ellene. Ugyanúgy, ahogy én is, mégis én elnyomom az érzéseimet. Úgy éreztem, hogy mindent tönkretett, de a másik oldalról viszont tudtam, hogy igaza van. Hazaérve átöltöztem és indultam a megbeszélt találkozómra. Egy ingatlanokban utazó befektetővel volt találkozóm, aki tárgyalásokat folytatott különböző üzletemberekkel, köztük Woo Shin-el. Ez egy nagy halnak számított, nem ronthattam el, mert, ha ezt sikerül megnyernem, akkor kiránthatom Woo Shin lába alól a talajt.
 Az üzleti partnerem egy harmincas éveiben járó, jólszituált férfi volt. Sötétszürke öltönye hivatalossá tette a megjelenését, markáns arca olyan volt, akár a modelleké. Látszott, hogy adott magára, amitől az a gondolatom támadt, hogy sokkal jobban illene egy ilyen férfi hozzám, mint az önelégült vőlegényem. Már a beszélgetés elején nagyon határozott és kedves volt.
- Nem gondoltam, hogy maga tényleg ilyen gyönyörű. – mosolygott rám.
- Ön sem panaszkodhat Mr. Hwang. – küldtem felé legszebb mosolyomat.
- Mikor mosolyog, még szebb.
- A végén még elpirulok. – kortyoltam bele a vizembe.
- Jó, abbahagyom. Térjünk rá arra, amiért itt vagyunk. Mit tud nekem ajánlani, ha magát választom, mint üzlettársat?
- Csak csendes társ akarok lenni. Semmi több, amit ajánlani tudok… - dőltem előre az asztalon és elé toltam a Jeju szigeti szálloda képét. – Elég befolyásos vagyok, nem csak itthon, hanem nemzetközileg is. A pénz nem akadály, mondjon bármit, megteszem. – dőltem hátra a székben magabiztosan.
- Ön tényleg elbűvölő és nagyon meggyőző. Bármit megtesz? – most Ő dőlt előre az asztalon.
- Kivéve egy dolgot. – emeltem fel a kezem és meglibbentettem rajta a gyűrűmet. Mindig felvettem, ha tárgyalni mentem, ugyanis így könnyen le tudtam rázni az éhes üzletembereket.
- Oh. – dőlt vissza a székben. – Milyen kár… - emelte a szájához a poharát. – Nagyon kíváncsivá tett. Beszélek a titkárommal, hogy vegye fel önnel a kapcsolatot a papírok miatt. Remélem, hogy gyümölcsöző lesz a közös munka. Bevallom őszintén, hogy kicsit utána néztem a munkásságának, kedves Szirén. Már csak magára voltam kíváncsi és nem csalódtam. Ön tényleg olyan határozott, mint ahogy mondják.
- Ön pedig ravasz Mr. Hwang. – flörtöltem vele, míg az arcán kéjes mosoly nem jelent meg. Felálltam és a kezemet nyújtottam felé, megegyezve a közös munkára. – Köszönöm, hogy engem választott.
- Azt hiszem, jól döntöttem. – rázott velem kezet.
 Az autómba ülve hihetetlen megnyugvás tört rám. Woo Shin ellen elkövetett bosszúm, az útjára indult. Az összes egyéni akcióját meg fogom hiúsítani. Annyira boldog voltam, hogy rögtön a kávézóba indultam. Ah Ra értetlenül nézett rám, ahogy óriási mosollyal leültem a részemre fenntartott helyre.
- Látom boldog vagy. Tae Yang? – érdeklődött, mire mosolyom lehervadt.
- Nem… Tae Yang világosan a tudtomra adta, hogy nem akar velem találkozni. Szóval nem, de üzletet kötöttem egy olyan emberrel, aki iránt Woo Shin érdeklődött.
- Elvetted előle az üzletet? – nevetett rosszindulatúan és, ahogy bólintottam a nevetése még hangosabb lett.
- Kisasszony! – jött ki boldogan Hee Young a raktárból.
- Hee Young, úgy volt, hogy tegeződünk nem?
- Jaj, elfelejtettem. Meg van szokva. Sajnálom. – még mindig nagyon hivatalosan viselkedett velem, de csak mosolyogva ráhagytam.
- Milyen a munka? –érdeklődtem, miközben Ah Ra elém rakta kedvenc habos forró csokimat.
- Sokkal nyugodtabb vagyok Min Hae. Köszönöm.
- Igazán nincs mit. Örülök neki, hogy jól érzed itt magad.
- Min Hae! – lökött meg barátnőm és fejével a bejárat felé biccentett. Tae Yang lépett be rajta egy lány társaságában. Nagyon szép nő volt, még az én szememben is. Barna egyenes haja a derekáig ért, kifogástalan alakján rövid farmer, tornacipő és szűk póló volt. Ahogy beléptek, összeakadt Tae Yang-al a tekintetem, de rögtön azután a kávémat kezdtem el bámulni a pulton. Úgy éreztem, hogy meghasad a szívem. Pánik roham kezdett úrrá lenni rajtam, így mély levegőt vettem és a táskámba nyúltam a gyógyszeremért.
- Újra szedned kell? – kérdezte Ah Ra.
- Néha… - egy pohár vízzel sietett vissza, s gyorsan bevettem a piruláim. – Mennem kell, mert családi vacsora lesz és illik megjelennem.
- Min Hae… - lökött fejével ismét az ajtó felé. Az ajtón Woo Shin lépett be. Legyeztem Hee Young-nak, hogy tűnjön el. Gyorsan felpattantam a székről és odarohantam elé.
- Engem keresel? – bólintására belekaroltam és indulni akartam ki, hogy még véletlenül se lássa meg Hee Young-ot. Elsétálva a kávézó előtt az üvegen keresztül néztem Tae Yang-ot, Ő meg engem. Szomorú szemeimből mindent kiolvashatott. Dühöt, sértettséget és bánatot… Lesütöttem a fejem és ballagtam tovább vőlegényem oldalán…