15. fejezet

Woo Shin végig az esküvőről beszélt és a ma esti vacsoráról.
- Nem érdekel, hagyd már abba. – fintorom olyan ellenszenves volt, hogy még meg is lepődött. – Mondtam, hogy nem megyek hozzád. – a gondolataim sehogy nem akartak elszakadni Tae Yang-tól, de mikor meghallottam a következő mondatot, a lábaim szinte futásnak eredtek.
- Már kiküldtük a meghívókat… - teljesen ledöbbentem, nem jutottam szóhoz, csak a fejemet rázva menekültem előle. – Este találkozunk. – kiabálta utánam, de csak futottam, s közben a sírás fojtogatott. A kávézóba szinte berontottam. Kapkodtam a levegőt és éreztem, hogy teljesen elvesztem a józan eszem.
- Ah Ra… - barátnőm annyira megijedt az arcom látva, hogy kirohant a pult mögül.
- Mi történt? Bántott? Min Hae! Beszélj már! – súgta, majd berángatott a raktárba.
- Ah Ra, miért van az, hogy ha valami jó történik velem, akkor duplán kapom a rosszat? Nem értem! Mond meg nekem, mi a fenét vétettem a világ ellen?
- Mi történt? Min Hae! Ne csak sírj, beszélj!  - rázta meg a vállam.
- Az a rohadt szemét kiküldte a meghívókat.
- Ja, hogy az… - meg sem lepődött.
- Te tudtad? – lepődtem meg arckifejezésén.
- Én is kaptam…
- Miért nem mondtad el? – kiabáltam. – Jae Yoon tudja? – bólintására elnevettem magam. – Akkor Tae Yang is. Hát ezért volt olyan… Ezért nem akar látni többet… - lerogytam a földre. – Mit tegyek?
- Min Hae, nem tudom, hogy sikerül-e a terved, de nem sok időd van. – guggolt le elém.
- Ah Ra én szerelmes vagyok Tae Yang-ba. – néztem fel rá könnyes szemekkel. – Nem akarom elveszíteni, de látod, hogy Ő már továbblépett. A szívem meghasad, hogy ezt kell látnom. – mutattam ki a vendégtérbe. - Meg fogok őrülni ebbe a helyzetbe.
- Min Hae… – ölelt magához, s próbált megnyugtatni. – Minden rendben lesz.
- Jól vagyok. – toltam el barátnőmet, hogy fel tudjak állni. – Nem tudom, hogy milyen érzésekkel fogom befejezni ezt az utat, de hogy befejezem, az biztos. Ne aggódj értem, de tudod, hogy te vagy az egyetlen, akihez fordulni tudok, ha teljesen reményvesztetté válok. Ne mond el senkinek, amit Tae Yang-al kapcsolatban mondtam, nem akarom, hogy tudja. Nem hiszem, hogy bármin is változtatna kettőnk között. Csak azt akarom, hogy mosolyogjon, s bár meghasad a szívem, de boldogan, mert tudom, hogy rendben van.
- Tényleg beleszerettél. Ő az első igaz? – mosolygott rám.
- Az utolsó… - sóhajtottam nagyot és kifordultam a raktárból. Tae Yang a pultnál állt és feltehetően ránk várt.
- Baj van?
- Semmi baj Tae Yang, csak letört a körmöm. – vigyorogtam rá, legyintve, s teljesen színlelve. – Nem kell aggódnod, most már visszamehetsz a társaságodhoz. – néztem az említett lány felé, majd az órámra néztem és búcsúzásra emeltem a kezem. – Mennem kell. Sziasztok. – indultam ki az ajtón. Az érzéseim nyomták a mellkasomat, s a vacsorán sem tudtam nyugton maradni. Próbáltam hideg fejjel gondolkodni, mert ha elborul az elmém, abból úgyse fog kisülni semmi jó. Nem hagyott a gondolat nyugodni, hogy vajon az a lány elment-e Tae Yang lakására. Tudtam, hogy semmi közöm nincs hozzá, de megőrültem a gondolattól. Jae Yoon-t hívtam fel.
- Szia. Csak egy kérdés és igen vagy nem választ várok. Nem hívtalak fel. Senkinek nem mondhatod el. – hümmögött egyet és feltettem a kérdést:  - Volt valaki ma Tae Yang-nál?
- Igen. – a választ hallva a lábaim remegni kezdtek. Nem tudtam megszólalni, csak letettem a telefont.  A falnak döntöttem a fejem és nevetni kezdtem.
- Annyira idióta vagyok… - töröltem ki egy könnycseppet a szemem sarkából és visszamentem az asztalhoz. Apám szerint egy hercegnős ruha állna nekem a legjobban, míg anyám a sellő fazonra szavazott.
- Te milyet szeretnél Min Hae? – tette fel anya a kérdést, de csak ittam és ittam. A pincér két percenkét töltötte újra a poharamat.
- Legfőképpen semmilyen. – adtam választ.
- Jó, akkor majd én kiválasztom a ruhádat. A szín milyen legyen?
- Fekete… - válaszoltam, mire anya cammogva fintorgott.
- Lehetnél kicsit lelkesebb is. – erre a mondatra ujjongani kezdtem és legszebb mosolyomat küldtem vőlegényem felé, miközben az asztal alatt a középső ujjam libbent fel. Csak a bátyám látta, aki visszafojtott kuncogásba kezdett.
- Valami baj van Min Hyuk? – testvérem megköszörülte a torkát, bár a mosoly, még mindig ott bujkált a szája sarkában, de megrázta a fejét és a tányérját bámulta.
- Képzeljétek el, hogy új üzleti ágat tervezek a cégbe. Mostanában elég nagy híre lett egy úgynevezett Szirén-nek. Azt mondják, hogy nagyon érti a dolgát, gyönyörű és szerteágazó tehetség. – erre már én is felkaptam a fejem, bármennyire is szédültem az alkoholtól.
- Mesélj apa. Mit szeretnél ettől a Sziréntől?
- Ingatlanok, éttermek, zenei ügynökségek is futnak a keze alatt, azt szeretném, ha társulna a kávézónkhoz. Ezért megbeszélek vele egy találkozót a következő hetekben.
- Remek ötlet!!! – vigyorogtam rá. – Apa, te egy zseni vagy. – dicsértem az egóját. Ahogy láttam Woo Shin gyomrát kissé keserű epe öntötte el. Már biztos, hogy tud az üzletről, csak arról nem, hogy én állok mögötte.
- Térjünk vissza az esküvőre, most ez a legfontosabb.
- Remek ötlet! – ismételtem magam.
- Min Hae, sokat ittál, azt hiszem, hogy jobb, ha befejezzük.  A meghívót kiküldtük a többiről anyád gondoskodik, mivel nem vagy lelkes. Ha meglesz az esküvői ruha, akkor majd én leellenőrzöm, hogy milyen. A fényképezés egy hét múlva lesz. Már szervezés alatt áll.
- Hah… - nevettem el magam keserűen.
- Majd én hazaviszem. – állt fel elsőként Woo Shin. Csak azért követtem, hogy ne veszítsem el a fejem. A karját nyújtotta, habozva fogadtam el, mert minden szem engem figyelt.
A friss levegő jót tett a fejemnek. Nem voltam részeg, de józan sem. A zebrához érve, sóhajtottam egyet a sötét égboltra, majd előre nézve megláttam Őt a zebra másik oldalán. Most sem volt egyedül, ahogy a lámpa zöldre váltott, megfogta a lány kezét és egyenesen felén sétáltak. Kapucnija alól rám sandított, ahogy mellénk ért. Egy örökkévalóságnak tűnt az a pillanat, amikor összeakadt a tekintetünk. Láttam apró, ám annál keservesebb mosolyát, ahogy Woo Shin-re pillantott. Persze, se Ő se, a lány nem vett észre semmit, hisz úgy mentünk el egymás mellett, mint két idegen. Nem akartam hátranézni és látni őket. A szívem darabokra hullott akkor. Semminek nem láttam értelmét. Egyre távolabb sétált tőlem, úgy éreztem, hogy ez a seb sosem fog begyógyulni, hogy egy nagy lyukat ütött a mellkasomba. Csendes könnyek folytak le az arcomon, míg Woo Shin kocsijához nem értünk.
- Mutatni szeretnék neked valamit. Elég érdekes dolgot tudtam meg. – nyitotta ki az ajtót és egy borítékot vett fel az anyósülésről. Ahogy átadta, kinyitottam. Hat darab kép volt benne. Tae Yang és én voltam rajta.
- Nyomoztattál utánam? Ő egy barátom.
- Akkor azért fogod a kezét így? – ütögette meg a képet az ujjával. – Viszonyod van vele?
- Semmi közöd hozzá. – mosolyogtam fel rá.
- Akkor nem is vagy olyan ártatlan, mint ahogy azt mondtad.
- Sose voltam az Woo Shin. Hazudtam neked, hogy még véletlenül se próbálj meg bevinni az ágyadba.
- Mit mondtál? – fogta meg a karom.
- Nem vagyok ártatlan Woo Shin, sose voltam az. – nevettem el magam, láttam rajta, hogy a méreg felkúszik a nyakán, kidomborítva rajta az ereket. – Amerikában is éltem, mit gondoltál? Hogy te leszel az első férfi az életemben? – hahotáztam a feltevésen, mígnem keze az arcomon nem talált, olyan erősen, hogy a földön kötöttem ki. Fémes íz töltötte be a számat, dudálást hallottam és ordítást. Homályosan láttam, de valaki Woo Shin-ba csapódik teljes erővel és megüti. A szemeim kikerekedtek, láttam Tae Yang-ot önkívületi állapotban, ahogy küzd Woo Shin-al.
- Megöllek, te rohadék. Hogy merted megütni? – ordított rá Tae Yang, miközben az öltönyét gyűrte a markában.  Felpattantam és szét akartam őket választani, de újra a földön kötöttem ki. Woo Shin kerekedett felül Tae Yang-on. Már majdnem megütötte, mikor körbenéztem és egy darab fát felkapva megütöttem vele Woo Shin fejét. Legurult Tae Yang-ról, aki rögtön a talpára állt. Nem adta fel vőlegényem, próbálta újra neki rontani, de elé álltam és kitettem mindkét kezem védelmezően.
- Csak ha megölsz, akkor ütheted meg.
- Állj félre Min Hae! – mondta a hátam mögött Tae Yang és be akarta fejezni, amit elkezdett.
- Neked is kuss! – mondtam idegesen.  Woo Shin a száját törölte, majd újra felénk jött.
- Jobban jársz, ha megállsz ott. – kiabáltam. – Nem engedem, hogy hozzá érj!
- Hah! – törölte meg a száját újra. – Hát ennyire szereted ezt a kölyköt? – kiabálta.
- És ha igen? – ordítottam. – Annyira szeretem, hogy beleőrülök! Most boldog vagy?
- Akkor is az én feleségem leszel!
- Lehet, de akkor is őt fogom szeretni. – idegesen túrt a hajába. – Jobban jársz, ha nem szólsz apának, arról, ami ma este történt, mert nekem is vannak fényképeim öt nőről, plusz elmondom neki, hogy megütöttél, akkor keresztet vethetsz a terveidre. – nem szólt semmit, csak bepattant a kocsiba és elhajtott. Leguggoltam összeszedni a szerte szét heverő fényképeket.
- Min Hae…? – nem akartam felnézni azok után, amit mondtam, de megláttam a lányt tőlünk pár méterre.
- Sajnálom, hogy ilyet kellett mondanom, hogy leállítsam Woo Shin-t. Nem kellett volna megütnöd.
- Akkor semmi nem volt igaz, abból, amit mondtál? – nézett rám könnyes szemekkel. Tudtam, hogy mikor megráztam a fejemet, nemet jelezve, akkor bántottam őt meg egy életre. A lány odasétált mellénk.
- Ne haragudj, hogy belekevertelek titeket. Tae Yang és én csak barátok vagyunk, de ez egy bonyolult kapcsolat. Ne értsd félre. Legyen a továbbiakban szép estétek. – indultam el mellettük, hogy megkeressem a kocsimat. Nem csak az alkoholtól, de az ütéstől is fájt a fejem. Úgy zokogtam, mint egy kisiskolás gyerek. Nem elég, hogy a szám felrepedt, de még a térdemről is lement a bőr, ahogy elestem. Beültem a volán elé és zokogtam, a motort járattam, de nem indultam el, csak a fényképeket néztem, ahol még vidáman mosolyogtam Tae Yang mellett. Kinyílt az ajtó.
- Szállj ki Min Hae. Ittál, nem engedem, hogy elindulj, ilyen állapotban. – rántotta ki a kulcsot a helyéről Tae Yang és a motor leállt. – Szállj ki. – fogta meg a karom és kisegített.
- Menj vissza a barátnődhöz Tae Yang. – húztam el a kezem. – Ne foglalkozz velem. Ne legyél a közelemben, csak menj a barátnődhöz és szórakozzatok. – fintorogtam rá, hisz eszembe jutott, hogy ha már fent volt a lakásán, akkor elég közel kerülhettek egymáshoz.
- Nem a barátnőm, de ha az is lenne, semmi közöd hozzá.
- Pontosan, ahogy neked sincs semmi közöd az életemhez. Nem kellett volna ma beavatkoznod. Azt hiszed, hogy ez volt az utolsó pofon, amit kapni fogok tőle? Nem… - nevettem el magam, ha a jövőre gondoltam.
- Nem engedem, hogy bántson. – fogta meg a két vállam.
- Nem leszel már velem akkor, hogy megvédj Tae Yang. Miért is tennéd? Nincs közünk egymáshoz vagy egymás dolgaihoz, ahogy mondtad. Mindig a barátom leszel Tae Yang. Szeretném, ha boldog lennél, ha mindig mosolyognál, hisz a mosolyod olyan, mint a napfény, ami felmelegíti a sötét szívem. Kétértelmű jeleket küldünk csak egymásnak állandóan. Igen, vonzódunk egymáshoz, ezt nem tudjuk letagadni, de mindketten tudjuk, hogy nekünk nincs együtt jövőnk. Nem bírnál vele megbirkózni, ezért menj vissza a társaságodhoz és ne találkozzunk többet, csak a próbán. Ne védj meg és ne aggódj értem. Jól vagyok, és jól leszek. Szeretném, ha nem haragudnál rám.
- Ez fáj… - súgta, s annyira szerettem volna megsimítani fájdalmas arcát, de akkor nem tudtam volna visszafogni magam, így csak elsétáltam mellette.