11. fejezet

Nem volt kedvem bulizni aznap este, de úgy gondoltam, hogy ártani se fog, ezért egy órával később, mikor mindenki összeszedte magát, a kávézó előtt találkoztunk ChaNi-t kivéve, mert Ő még nem járhatott ilyen helyekre. Gyalog vágtunk bele az éjszakába. Egy bőrhatású csípő nadrágot vettem fel egy kövekkel kirakott vörös magas sarkúval és egy hozzáillő piros felsőt, amiből kilógtak vállaim. Tae Yang ma nagyon jól nézett ki. Ő is fekete nadrágot viselt, ami a combján és a térdén kivágott volt. Fehér pólóját egy fekete inggel dobta fel. Egyik fülében, hosszú lánc lógott. Mindig jól nézett ki az én szememben, de most teljesen végigpásztáztam a tekintetemmel.
- Mindenki megvan? – kérdezte Da Won.
- Ah Ra meg Jae Yoon nincs itt. - néztem körbe.
- Itt vagyunk. – szaladtak egymás kezét fogva.
- Akkor mehetünk. – indult neki kis csapatunk az éjszakának. Felajánlottam, hogy ma én fizetek mindenkinek, aminek mindenki ujjongva örült. Egy olyan helyre vittem őket, ahol sok híresség is megfordult. Jól éreztük magunkat, az italok jöttek és mentek. Táncoltunk, kiengedtük a fáradt gőzt magunkból. Nem nagy kedvem volt táncolni, így az első kör után leültem és inkább ittam.
- Szia. leülhetek? – kérdezte egy idegen.
- Szia. Nem. – mondtam, mire felhúzott szemöldökkel, kissé eltátott szájjal elment. A hajamba túrtam és lehajtottam egy újabb italt. Tae Yang volt a táncparkett fénypontja. Egy kis ital után teljesen feloldódott és folyamatosan táncolt. Távol volt tőlem, de még így is láttam, ahogy egy lányra mosolyog, majd megöleli. Az asztal felé tartottak. A hangos zenétől a lány közel hajolt hozzá és úgy beszélt a fülébe. Tae Yang bólogatott és vidáman ránevetett.
- Táncolsz velem? – hajolt az arcomba egy újabb személy, aki nem is volt annyira ismeretlen. Nem akartam megvárni, míg odaérnek az asztalhoz, így gyorsan felpattantam megfogva a kezét és vele mentem. Túl sok italt kevertem össze, így picit szédültem, de azért még tudtam táncolni. A férfi a fülembe ordított:
- Ki Kwang vagyok. – elmosolyodtam ezen a mondaton.
- Tudom, hogy ki vagy. Mindenki ismer… Min Hae vagyok. - nevettem és táncoltunk tovább. Nem akartam Tae Yang-al és a társaságával foglalkozni, de a dal végén visszamentünk az asztalhoz. Az ott ülők csak némán bámultak ránk. Az ismeretlen lánynak nyoma sem volt Tae Yang oldalán.
- Ők a barátaim. – édes mosollyal integetett feléjük, de ők csak szájukat eltátva nyögtek valami „hello” félét. – Nem kell bemutatnom nektek Ki Kwangot igaz?
- Megadod a számod? – kérdezte, majd bólintásomra pötyögni kezdett a telefonján.
- Azt is írd a neve mellé, hogy három hét múlva férjhez megy. – mosolygott gonoszan Tae Yang az itala felett.
- Tényleg? – nézett rám Ki Kwang.
- Nem igaz, csak sokat ivott. – legyintettem idegesen.
- Akkor jó, majd hívlak. – intett és eltűnt a tömegben. Mérgesen néztem Tae Yang-ra.
- Muszáj volt ezt? – ültem le az új italomnak szentelve a figyelmet. Csak vigyorgott, majd lehúzta az italát és elment táncolni.
- Nonna, ismered Lee Ki Kwang-ot? – érdeklődött Hwi Young.
- Most szedtem fel. Vagy Ő szedett fel engem? – ráztam a fejem. –Nem tudom. Mindegy. Élőben még helyesebb. – vigyorogtam a pohárba.
- Ezt már tényleg nem értem. – kezdte. – Akkor most mi van közted meg Hyung között?
- Semmi. – rántottam vállat. – Hwi Young… - mondani akartam a szavakat, amik belülről nyomnak, de inkább nem tettem. El akartam mondani, hogy ha Tae Yang akarná, akkor olyan messzire mennék vele, hogy soha nem találnának ránk. Hogy ha lehetne, akkor feladnék mindent érte. Mosolyra húztam a számat. – Hagyjuk… - legyintettem és ittam tovább, miközben Tae Yang-ot néztem. Ah Ra és Jae Yoon időközben leléptek, miután egész végig az asztalnál csicseregtek. Nem volt kedvem már semmihez, így csak ittam, míg azt nem éreztem, hogy muszáj letennem a fejem az asztalra. Elaludtam, vagy szimplán bekómáltam. Álmomban valaki beszélt hozzám, de nem hallottam semmi értelmeset, csak a hangfoszlányok cirógatták a fülem. Nagyon melegem volt. Le akartam tépni magamról a ruhát. Úgy éreztem, hogy megsülök. Nem tudtam, hogy hol vagyok, mikor felébredtem. Felültem az ágyon és alig láttam ki a fejemből. Elindultam egy ajtó felé és kinyitottam. A fény elvakította a szemem, de ahogy eltakartam a lámpát, láttam In Seong-ot a kanapén ülve, aki sugárban előre köpte az éppen lenyelni készülő üdítőjét. Karok ölelték át a derekam, s a padlótól elemelve berántottak az ajtón. A csattanásra becsuktam a szemem és a fejemet fogtam.
- Ne olyan hangosan. Nagyon fáj a fejem. Alig látok.
- Min Hae, én viszont elég jól. – hallottam Tae Yang hangját.
- Mi bajod? – néztem fel rá. A feje olyan volt akár egy gőzölős vasaló, miközben a szemöldökét vakargatta és száját harapdálta.
- Nem mintha zavarna a látvány, de nincs rajtad a blúzod.
- Mi? – néztem le magamra, s mikor rájöttem, hogy melltartóban állok előtte kereszteztem a kezem a mellkasom előtt. – Oh, hogy a franc essen bele. – kezdtem el keresni a felsőmet, de nem találtam, ezért felkaptam egy inget a székről. Nem nagyon siettem, már úgy is mindegy alapon. Leültem az ágyra. A fejem hasogatott és még mindig az alkohol hatása alatt álltam. – In Seong meglátott!? – nem is kérdés volt, hanem inkább kijelentés.
- Nagy valószínűséggel. – hisztizve dobtam magam el az ágyon. – Min Hae, húzd össze az inget. – ült le mellém az ágyra és rám dobta a takarót.
- Rohadt meleg van. – szedtem le magamról.
- Hagyd abba. Megkeresem a felsőd. Hová dobtad? – kezdte el keresni a félhomályban.
- Csak nem félsz? – ültem fel az ágyon.
- Nem félek. – mondta zavartan, de nem mert a szemembe nézni. – Ne provokálj, mert így is nagyon türelmes voltam. – nyitotta ki az ablakot, hogy átjárhassa a friss levegő a szobát.
- Ez olyan, mint egy bikini. – magyaráztam.
- Megkérdezzük In Seong-ot? – mutatott az ajtóra feszülten, de csak megráztam a fejem.
- Na ugye! Akkor keressük meg azt a rohadt felsőt. – tolt el az útból, hogy megnézze a takaró alatt. Megtalálta és odanyújtotta. – Vedd fel. – engedelmesen belebújtam. Nagy sóhajjal ült le mellém az ágyra. – Tényleg meleg van. – túrt a hajába én meg csak nevettem elpirult arcán. – Ne nevess. – mosolygott rám.
- Jó, nem nevetek. – szívtam be alsó ajkaimat. – Nincs kedvem hazamenni.
- Feküdj le. Már mindjárt hajnalodik. Aludhatsz az ágyamban. Mióta nem aludtál rendesen?
- Megengeded? De te akkor hol fogsz aludni? Mellettem? – hajoltam az arcába.
- Nem. Én már nem alszom. – pattant fel és leült az íróasztala elé.
- Nem tudom, hány napja nem aludtam. Már nem számolom. – nyúltam el az ágyán, beszívva párnájának illatát. Nem sok kellett, hogy elaludjak, hisz az utóbbi napokban tényleg nem sokat tudtam pihenni, annyira teli volt a fejem a gondolataimmal. Persze enni sem ettem semmit, így a hasam felkeltett, rövid időn belül. Ahogy kinyitottam a szemem, Tae Yang ott ült az ágy mellett és a karjain támaszkodva aludt. Felkönyököltem és néztem békésen alvó arcát. A haja a szemébe lógott, így eltűrtem a zavaró tincseket. Ujjammal végigsimítottam az arcát. Annyira szerettem volna átölelni és elmondani neki, hogy semmit nem kérek az élettől, csak azt, hogy mellettem legyen. Egyre inkább kezdtem azt érezni, hogy betegesen szeretem őt és minél többet látom, annál jobban ragaszkodom hozzá. Kimásztam az ágyból és halkan kimentem a konyhába, hogy csináljak nekik valami reggelit. A hűtőt kinyitva nem volt benne semmi kézzel fogható, kivettem a kulcsot a zárból és leballagtam a közeli kis boltba, ami nyitva volt. Két nagy táskával tértem vissza. Azt hittem, hogy leszakad a két karom, mire visszaértem. Még mindenki aludt, így nekiláttam reggelit készíteni nekik. A fülesemet használva hallgattam a zenét. Annak ellenére, hogy másnapos voltam, vidám reggelem volt, talán azért, mert nem otthon talált rám, valamint tudtam, hogy aki számomra fontos, alig pár méterre alszik tőlem. Még táncoltam is a zenére, miközben a mosogatónál ügyködtem. Valaki megfogta a vállam, s úgy megijedtem, hogy kiesett a kezemből az edény, annak tartalma meg végigfolyt a combomon. Felkiáltottam. Égett a lábam, összekapva rajta műbőrhatású nadrágom. Kikaptam a fülemből a fülhallgatót. In Seong, rögtön egy vizes ruhát tartott a csap alá. Tae Yang kirohant a nagy zajra.
- Min Hae! Mi történt?
- Szétég a lábam. – kezdtem el sírni.
- Min Hae, sajnálom, nem tudtam, hogy zenét hallgatsz. – rágta a körmeit, ahogy a lábamra nyomta a vizes anyagot. Kicsit enyhült, de még mindig nagyon fájt. Berohantam a fürdőbe és letapostam magamról a nadrágom. Leültem a kád szélére és borogatni kezdtem.
- Bejövök. – nyitott be az ajtón Tae Yang.
- Menj ki. – tiltakoztam, de csak becsukta maga mögött az ajtót. Odaszaladt elém és egy törölközőt terített az ölembe.
- Azt mondtad tegnap, hogy olyan, mint egy bikini.
- Na persze! Az nem rémlik, hogy részeg voltam?
- De… - térdepelt le elém, hogy megnézze a lábam. – Hála égnek, csak enyhe égési sérülés. Nem fog nyomot hagyni, csak nagyon piros.
- Attól még fáj. – mondtam idegesen. Óvatosan megfogta a lábam és borogatni kezdte, s közben fújta, hogy hűtse.
- Miért kezdtél el főzni? Nem kellett volna.
- Meg akartalak lepni. – mondtam szégyenlősen, mire felmosolygott rám.
- Nagyon nagy meglepi volt, az biztos. Azt hittem, hogy megáll a szívem. Mit csinálsz, ha nyomot hagy? A vőlegényed kinyírt volna.
- Most tényleg Woo Shin miatt aggódsz? – némán nézett a szemeimbe, majd lesütötte. – Soha nem engedem, hogy hozzám érjen. – mérges voltam, amiért felhozta a nevét. Elrontotta a pillanatot. Felálltam és felvettem a földről a nadrágom. Nem foglalkozva azzal, hogy mennyit lát belőlem. – Van egy ollód? – nem fordult meg. Figyelmesen a földet bámulta.
- Ott a fiókban. – mutatott a szekrényre. Kivettem és levágtam a szárakat, majd belebújtam.
- Na, ezzel meg is volnék. – gomboltam be a gombot a hasamon. Felállt és rám nézett.
- Emlékszel, hogy kérdezni akartam tőled valamit?
- Végre megkérdezed? – néztem bele a tükörbe és megigazítottam a hajam.
- Ha megkérnélek, hogy gyere velem, velem jönnél? – lassan néztem rá, vadul dobogó szívem a torkomba ugrott. Nem tudtam reagálni a hallottakra. – Nem akarom, hogy férjhez menj. Utálom a gondolatot is. Megőrülök. Nem tudom, mit tehetnék. Tudom, hogy semmi értelme ennek a kérdésnek, hisz nyíltan a tudtomra adtad, hogy nem jelentek neked semmit. Őszintén már fogalmam sincs, hogy mi is folyik köztünk.
- Én sem tudom. – hazudtam el életem legnagyobb hazugságát. Nagyon is jól tudtam, hogy mit érzek és azt is sejtettem, hogy Ő is valami hasonlót érezhet. Nem voltam benne biztos. Megfordult az is a fejemben, hogy az egész csupán vonzalom a részéről, mint a legtöbb férfinak, aki közel kerül hozzám. – De ne kérj meg rá Tae Yang. – dőltem a mosdókagylóra, remegő szívvel. - Nem tudnék nemet mondani rá a jelenlegi helyzetemben. Amit érzel, azt hiszem, mind csak vonzalom.
- Ne elemezd ki az én érzéseimet, mert fogalmad sincs róla. Azt hiszed, hogy vonzalom? Akkor kihasználtam volna az éjszakát, de nem tettem.
- Miért nem tetted? – néztem a szemébe. – Egyszerű dolgod lett volna.
- Úr Isten Min Hae! – tépett a hajába. – Hallod magad? Te nem ilyen vagy.
- Milyen vagyok Tae Yang? – léptem felé. – Mond meg! Mert már én sem ismerek magamra. – álltam meg előtte. – Azt hiszed, hogy ismersz? – nevettem el magam keserűen. – Nem ismersz. Nem tudod, hogy a nyakam körül mennyi lánc tekereg és fogalmad sincs róla, hogy mennyire harcolok magammal. Egy láncot akarsz te is a nyakad köré? Ne várd el tőlem, hogy ezt megtegyem, mert soha nem tudnálak lekötni, főleg nem érzelmileg. Ha megszöknék veled, képes lennél harcolni értem?
- Igen! – vágta rá, miközben megfogta a kezem. Elmosolyodtam, ahogy lenéztem a kezünkre.
- Apámmal szemben is? –nem kaptam választ, a szemembe se nézett. Mélyről jövő sóhaj törte meg a csendet. – Látod? Csak, hagyd, hogy mindent én intézzek az életemben. Ha nem vagy felkészülve mindenre, akkor nem is akarod igazán. – rántottam ki a kezem az övéi közül és kimentem az ajtón. In Seong idegesen topogott a konyhában. Már mindent feltakarított, mire kiértem.
- Jól vagy? – rohant elém. Bólintásomra átnyújtotta a telefonomat. – Többször is hívtak.
- Köszi, most megyek. Majd találkozunk. –mosolyogtam rá, s már csörgött is a telefonom. Egy utolsó pillantást vetettem Tae Yang-ra és felvettem a telefont.
- Hallo? Ah, Ki Kwang. Örülök, hogy hívtál… - csuktam be magam mögött az ajtót…