12. fejezet

Elhagytam Tae Yang-ék lakását és taxiba ültem. Közben Ki Kwang a fülembe beszélt, de nem értettem semmit, annyira el voltam gondolkodva az előbbi párbeszéden. Az idegeim, már nehezen viselték a szavakat is.
- Hol találkozzunk este? – érkezett a kérdés, amire felébredtem.
- Vigyél el valahova, ahol nem ismernek fel. – nevettem el magam.
- Rendben. Akkor majd üzenetben elküldöm a címet. Legyen szép napod. – szinte láttam a mosolyát a szemeim előtt. Szép napom már nem lesz, de azért hümmögve bólintottam egyet és megszűnt a kapcsolat köztünk. Idegesen bámultam ki az ablakon, azon gondolkodva, hogy Tae Yang és köztem tényleg semmi sem lehet. Bárhogy is szeretem, bárhogy is vonz, Oppa-nak igaza volt. Nem tudna megbirkózni a családommal és láthatólag nem is akar. Próbáltam elnyomni az érzéseimet, vagy beletörődni, hogy ez már egy halott ügy, de akkor sem akartam férjhez menni. Eszembe jutott Gun Mo, mert még mindig nem jelentkezett, ezért felhívtam.
- Helló! Épp most akartalak hívni. – szólt bele, egy csengés után.
- Megtudtál valamit?
- Egy elég vastag borítéknyi anyagot. Találkozzunk és odaadom.
A lakása elég közel volt ahhoz, ahol jelenleg voltam.
- Kérem álljon meg itt. – szóltam a sofőrnek. – Épp a közelben vagyok. Felmegyek hozzád. – tettem le a telefont és miután kifizettem a taxit, kiszálltam és elsétáltam Gun Mo-hoz. Amikor ajtót nyitott, tátott szájjal nézett rajtam végig.
- Ne kérdezz semmit, hosszú éjszakám volt.
- Csak nem dolgoztál valamelyik negyedben? – ócska poén volt, de elnevettem magam.
- Nem, azért ott még nem tartok. – léptem be az ajtón. A lakása kicsi volt és nagyon rendetlen. Mindenfelé valamilyen kütyü és ruhák. A számítógépes rendszerét egy hacker megirigyelte volna. Az asztalon, egy talpalatnyi helyen, ott díszelgett egy nagy boríték. Sejtettem, hogy az lesz az enyém, így odamentem és felvettem. Gun Mo közben próbált nekem helyet csinálni, hogy le tudjak ülni, s mikor felszabadította az egyetlen széket az asztalnál, leültem.
- Nagyon kupis vagy. – jegyeztem meg vigyorogva.
- Nem számítottam vendégre… - vakarta meg a tarkóját.
- Semmi baj, ez egy pasi lakása… - bólogattam és kinyitottam a borítékot.
- Szóval. A te vőlegényed nem is olyan ártatlan, mint azt a szüleid gondolják. Először is rengeteg nővel van dolga. – vette ki a kezemből a papírokat és kutatni kezdett benne. Öt fényképet rakott elém. Minden képen, más nővel volt lefényképezve.
- A rohadék… - néztem a képeket végig egyesével. – Ez nem érdekel. Miben utazik?
- Ami nagyon érdekli, az a részvények valamint az ingatlanok.
- Nem hülye… - jegyeztem meg, miközben a papírokat nyálaztam. – Rendben. Ezeket át fogom nézni. A pénzt elutalom neked a kemény munkádért. Még mindig nem akarsz a titkárom lenni?
- Még gondolkodom rajta.
- Jó lenne… - álltam fel és indulni készültem.
- Rólad is megtudtam valami érdekeset.
- Pletyka? – vontam fel a szemöldököm.
- Tudod, hogy hívnak a hátad mögött az üzletemberek?
- Hát erre kíváncsi vagyok. Már hírem is van?
- De még mekkora… - húzta félmosolyra a száját.
- Na, mond. Ne csigázz, hogy becéznek?
- A csodás, de gyilkos természetű Szirén. – elnevettem magam. Ez majdnem olyan vicces volt, mint mikor apám azt mondta, hogy üzletasszony vagyok. Bár, az utóbbi időben, erősen mozgósítottam magam az üzleti világban, így már simán beleillek ebbe a sémába is, de, hogy én, mint Szirén… Vigyorogva vontam vállat, majd az ajtó felé indultam.
- A Szirén, most távozik. Köszönök mindent. – léptem ki az ajtón vidáman. Ez az egy mondat teljesen felvillanyozott, de nem sokáig, mert a telefonom üzenetet jelzett.
 
TaeYang _ ( 8:58 AM)
A fiúk mégis csak azt szeretnék,
ha te lennél a videóban. Ma délután
várunk a próbára, remélem, hogy el
tudsz jönni. Ha nem akarod, kérlek
jelezd. Meg fogom érteni. – TY

Az égre emeltem a tekintetem, majd leintettem egy újabb taxit. Otthon belopóztam a szobámba és gyorsan letusoltam, majd felöltöztem és már rohantam is az irodába. Az íróasztalomba elzártam a borítékot, hogy még véletlenül se találja meg senki sem. Elővettem a befektetéseimről, a részvényeimről és minden egyéb üzleti tevékenységemről a papírjaimat, hogy egy szép listát tudjak belőle csinálni. Nem volt egyszerű feladat, hisz már évek óta tevékenykedem apa háta mögött. Kinyomtattam azt a feljegyzést is, amit Philip küldött nekem és azt is hozzátűztem, majd azt is gondosan elzártam. A vállalat dolgai mostanában elég bonyolultak, hisz terjeszkedni akarunk különböző országokba, így sok telefont intéztem el aznap. Nagyon elfáradtam, s teljesen kiment a fejemből a próba. Az órámra nézve, már késő délután volt.
- Francba! – felkaptam a táskám, zsebre vágtam a telefonom, meg a kocsi kulcsaim és rohantam a fiúkhoz. Idegesen nyomtam a gázt, nem akartam, hogy azt gondolják, hogy nem érdekel az egész. Ahogy beestem a terembe, senki nem volt bent. – Hová lett mindenki? Ennyire elkéstem volna? – visszacsuktam az ajtót és elkezdtem őket keresni. Az egész épületet bejártam már, kivéve az öltözőt. Bekopogtam, de nem kaptam választ, így tovább mentem. Kezek ragadták meg a csuklómat és behúztak egy ajtón.  Tae Yang a számra tapasztotta a kezét és az ajtónak taszított. Kissé kikerekedett a szemem, ahogy lenéztem meztelen felsőtestére. Egy sikolyt szorított vissza a kezeivel. Csak egy törölköző volt a dereka köré tekerve, a haja enyhén vizesen tapadt a halántékára. A fejem olyan vörös lett, mint egy érett paradicsom. Erősen szorítottam a szemem és lefejtettem ujjait a számról.
- Te meg mi a fenét csinálsz? Öltözz fel.
- Sajnálom. – lépett el előlem. Kicsit kinyitottam a szemem, így megláttam kidolgozott hasát.
- Francba… - suttogtam és hátat fordítottam neki, hogy az ajtó lapjának támaszthassam a homlokom. Menekülni akartam.
- Ne hagyj itt. – szólt gyorsan, mielőtt még kinyithattam volna az ajtót. – Egy órája itt dekkolok. Már a hajam is megszáradt. Ha kimegyek, biztos, hogy kinyírom őket. – mondta idegesen.
- Engem nem érdekel, csak szorosan fogd azt a rongyot magadon. – legyeztem a kezemmel, meg sem fordulva. Felnevetett.
- Zavarban vagy?
- Jó hogy! Majdnem pucér vagy. – mutattam végig rajta megfordulva, de gyorsan el is takartam az arcom. – Te jó Isten… - vettem mélylevegőt. – Hagy menjek már ki. – könyörögtem. – Miért nem öltözöl fel?
- Ellopták a ruhám, azért. – nyögte ki. Esküszöm, hogy nem abban a szituációban voltam, amikor nevetnem kellett volna, de olyan erős hahotázás töltötte be a zuhanyzót, hogy nem tudtam abbahagyni. – Ja, örülök neki, hogy ilyen vicces. – bólogatott csípőre tett kézzel. Nevetésem feloldotta a zavaromat, így már bátran rá mertem nézni.
- Ne haragudj, de ezt nem hiszem el. Tekerd magadra a zuhany függönyt.
- Persze! – csapott az oldalára, meglegyezve a fekete anyagot a derekán.
- Mondom, hogy fogd azt a törölközőt. – dadogtam komolyan, Ő meg csak vigyorgott. – Mosd le a vigyort az arcodról. Lassan már nem lesznek titkaink egymás előtt. Honnan a fenéből tudtad, hogy engem húzol be ide? Ennyi erővel más lány is lehetett volna. Én… - dadogtam. – Nem akartam ezt látni. – hadonásztam az ujjaimmal zavartan.
- Csak te jársz itt tűsarokban Min Hae. Tudtam, hogy kit fogok ide berángatni.
- Örülök neki, hogy te nem vagy zavarban, de engem roppantul idegesít. – megnyalta a száját és elmosolyodott vörös arcomon. Még azzal is idegesített, hogy élvezte a helyzetet. Indulni akartam ki, de még egyszer visszafordultam és végignéztem rajta.  – Nem rossz. –rántottam vállat, kissé vigyorogva és kimentem.
- Min Hae, ne hagyj itt. – nyitotta ki résnyire az ajtót, de közben folyamatosan nevetett. Tudtam, hogy zavarában teszi.
- Megkeresem a ruháid, addig bírd ki. – nevettem és elindultam felkutatni a többieket. Ahogy kimentem az épület elé, egy adag nasival, sétáltak felém. Arcukról le lehetett olvasni, hogy piszkosul élvezték, azt, amit csapattársukkal tettek.
- Sziasztok. – köszöntem rájuk nagy vigyorral. – Hová tettétek Tae Yang ruháit? – kuncogtam, mert nem bírtam megállni, pedig nagyon visszafogtam magam, hogy komoly legyek, de nem ment. Elnevettem magam, ahogy végignéztem rajtuk. – Ki fog benneteket nyírni. Már a haja is megszáradt. – nevettünk. – Adjátok ide! – váltottam komoly arcra.
- Bent van a teremben. – válaszolt Da Won.
- Te voltál az! – mutattam rá hunyorítva, de csak vállat vont. Bementem a ruháiért és egy kopogás után benyitottam hozzá. Bedugtam a fejem és benyújtottam a ruháit. Elkapta a ruhákat.
- Elég lesz, a peep show-nak vége. – tolta ki a fejem vigyorogva. Visszamentem a fiúkhoz, akik a földön tömték a fejüket.
- Ez az utolsó vacsorátok, remélem, hogy élvezitek. Kerek tíz másodperc múlva atombomba robban. – elkezdtem visszafelé számolni az ujjaimon. – Bamm! – mondtam és pont akkor befutott Tae Yang az ajtón.
- Melyik agyas volt az? Rohadt vicces volt. Egy óráig ott hagytatok. Kinyírlak benneteket. – ugrott közéjük a földre és megfogta Jae Yoon nyakát, imitálva a fojtogatást.
- Nem én voltam. – mentegetőzött eltorzult hangon.
- Nem késel el a randidról? – kérdezte Da Won.
- Francba. – állt talpra és felkapta a farmer dzsekijét. Rossz érzés volt, ezt hallani, de valahol örültem neki, hogy nem voltak olyan komolyak a szándékai, mint ahogy azt én gondoltam. Tudtam, hogy tovább kell lépnem, mert nem köthetem le őt magam mellé, főleg, ha nem is akarja. Azt szerettem volna, ha kettőnk közül, legalább Ő szabad.
- Randi? – pillantottam az órámra. – A fenébe! Ki Kwang… - fordultam ki az ajtón, még Tae Yang előtt. Visszadugtam a fejem az ajtón. – Bocsi srácok. Holnap jövök, ígérem! – már nem csuktam vissza, mert Tae Yang keze a kilincsen volt. Egyszerre rohantunk ki a bejáraton. Én jobbra, Ő pedig balra indult el. Megálltam és utána néztem, ahogy Ő is, és egy pár másodpercig csak néztük egymást, majd újra útnak indultunk. Talán most válnak útjaink végleg külön? Talán örökké szeretni fogom?  Tényleg nem tudtam, hogy mi történik velem, de semmiképp nem akartam, hogy ez az érzés elmúljon, még akkor sem, ha csak egyoldalú és örökké fáj majd. Beültem az autóba, majd küldtem Ki Kwang-nak egy üzenetet, amiben lemondtam a ma esti találkozónkat. Nem tartottam helyesnek, hogy találkozzak vele, hisz hazudnom kellett volna neki. Mit mondhattam volna? Nyúlcipőt húzna az igazságtól.
Van egy vőlegényem, de egy másik férfiba vagyok szerelmes, miközben veled randizom.
Ez még nekem is meredek volt, nem, hogy neki…